Toyfriend...

Minden rendben van.. Petit elfelejtettem Rajminak hála.. És már Petivel is jóban vagyunk, aminek örülök, és örülök, ha ő boldog.. Teljesen megbékéltem a gondolattal.. Viszont itt van Ő, aki segített nekem.. És most megint szenvednem kell egy olyan valaki miatt, aki nem érdemli meg.. Nagyon jó társra találtam benne, boldog voltam vele, és igazából az elején menekültem ebbe a "kapcsolatba".. Mert ez semminek nem nevezhető.. Találkoztunk, minden jó volt vele, az ölelése és a csókjai jól estek nekem.. És jó volt, hogy volt mellettem valaki.. És most is jó, hogy van, akinek eltudom mondani, ha bajom van.. Csak igazából eltelt 3 hét, és nem találkoztunk, és nekem hiányzik.. Nem is Ő hiányzik, csak hogy valaki foglalkozzon velem, hogy szeressenek.. De mégis azt akarom, hogy ő legyen az.. Nem vagyok belé szerelmes, de kötődöm hozzá elég rendesen.. És amikor lemondja a talit, amit annyira vársz, egy világ dől össze benned.. És amikor megkérdezed, hogy érdemes-e ezt csinálni, megéri-e várni rá, hogy legyen valami, kitérő válaszokat kapsz, amiket én is szoktam adni olyanoknak, akiktől nem akarok semmit.. Én sokszor elmondtam, szexpartnere senkinek nem leszek.. És ennyi.. Amikor fontos dolgot kérdezel, és annyi a válasz, hogy megyek aludni, kicsit kibuksz.. Mert nem ezt várod, én se ezt várom.. Legalább csak annyit mondana, hogy bazdmeg ne várjál rá, keress magadnak mást.. De tudom, hogy nem akar elengedni, de nem is akar igazán.. Kettő között lebegünk már 2 hónapja.. És most jutottam el arra a pontra, hogy nekem ez nem elég.. Több kell, nem kell ilyen online kapcsolat.. IGAZI kapcsolat kell, kézzel fogható dolgok, és érzések.. Annyira úgy érzem, játszik velem.. Játszótársa nem leszek, ahogy más sem.. Nem tudom mit vár tőlem.. Neki lehet jó ez így, de nekem nagyon kevés.. Mert amikor van előtted más lehetőség, és nem tudsz dönteni, akkor szeretnéd tudni, hogy léphetsz-e tovább vagy sem.. De igazából azért nem merek "elköszönni" tőle, mert félek, vagyis azt hiszem még lehet valami ebből a játékból.. Sokáig jó volt ez így nekem, mert elvoltam, mert nem hiányzott.. Csak egyre jobban kezdem magam kihasználva érezni, ami nem jó.. És úgy érzem, eljutottunk arra a pontra, amikor már ismerjük egymást annyira, és bízunk egymásban annyira, hogy továbblépjünk egy következő szintre.. De lehet ő nem így látja.. Neki ez így kedves, mert nincs kötöttség, mégis vagyok.. De én nem fogok sem könyörögni, sem várni olyasvalamire, aminek nincs értelme.. Mert a helyzet egyre kilátástalanabb, a végén még beleszeretek, és nem lesz visszaút, és én azt nem akarom.. Nincs szükségem több fájdalomra, járt nekem abból már pont elég..

Az egekből a pokolba újra..

Mint egy angyal, úgy zuhantam ma újból a pokol mélyére.. Az álmok valóra válnak, de nálam nem tartanak sokáig.. Igaz ez nem rajtam múlik, de megtörtént sokadjára ugyanaz.. Kibékültünk, visszafogadtam, hisz erre vágytam, én voltam a világ legboldogabb embere..:) Itt volt velem, álomszerű volt.. Minden nap várt haza a suliból, főzött, takarított, minden annyira jó volt.. Nehéz erről írnom, mert eléggé fáj, főleg így, nem is akarom visszaidézni.. De annyira boldogok voltunk.. Vagyis én, ez biztos.. Fürdőbe voltunk, életem egyik legszebb élménye volt, és sok másikat is neki köszönhetem.. De elment újra, és még akkor is minden jó volt.. Nem aggódtam, úgy gondoltam, ez most más.. Hogy most nem fog megismétlődni ugyanaz mint az előzőekben.. És egy pénteki napon megígérte, hogy holnap megyek kicsim blabla.. És másnap nem írt vissza, ki volt neki téve, hogy kapcsolatban egy másik csajjal, közös kép, fasza minden.. Csak éppen én nem érdemeltem annyit, hogy annyit ír szakítsunk.. Ez fáj a legjobban.. Annyira bunkó dolog, és egy paraszt komolyan.. Nálam hagyta egy csomó cuccát, hogy úgyis jövök vissza nemsokára, most nincs kedvem cipelni a cuccom.. És erre most már nem csak egy póló maradt a nyakamon, hanem egy egész sporttáskányi rongy.. Én hülye meg mindenem neki adom, hogy neki jó legyen, minden márkás cuccom, itt élősködik, meg minden, szeretem, dugok vele, a segge is kivan nyalva, és nem jó... Soha nem jó neki semmi.. Gyűlölöm.. Most legszívesebben megfojtanám, amiért hülyét csinált belőlem jó sokadjára.. Gyűlölöm, utálom, undorodom tőle.. Megint én vagyok padlón, érettségi előtt, ő meg röhög a markába, mert amíg nem volt senki jó voltam én is, jó időtöltés volt, amíg itt volt, legalább nem unatkozott, volt kaja pia szex gép.. És kb ennyi a lényeg.. Neki.. Csak az én életem sokszor tönkretette, és csak nézte szépen, ahogy szenvedtem, mert leszarja, hogy mi van velem, soha többet nem fogok megbocsátani neki, mert nem érdemli meg, mert egy undorító tapló bunkó.. Csak a családját sajnálom, hogy ezt kell nekik átélni.. Hogy titkolózik mindenki előtt, hogy ő drogozik, és még falazzak is neki.. Hát fasza.. És én mit kapok tőle ebbe a kurva életbe?? Semmit, csak szenvedést és fájdalmat, és megmagyarázatlan dolgok maradnak csak utána, meg az üres ágyam, és a könnyes szemeim.. Esküszöm, ha mégegyszer megbocsátok Dózsa Péternek én fogom saját magam kinyírni... Ez kell nekem ez... És itt vagyok érettségi előtt 2 héttel, és lettem volna olyan hülye, hogy nem tanulok a szünetbe, hanem vele vagyok.. Hát akkor legyen a kis kurvájával, aki nem olyan kövér mint én, és vele biztos minden sokkal jobb mint velem.. Remélem az a ribanc boldoggá teszi.. De én akkoris gyűlölni fogom őket, mert miattuk tönkre ment az életem újabb fontos szakasza.. És ha mégegyszer könyörögni mer nekem, remélem lesz annyi eszem, hogy ezt visszaolvasom.. Hogy átérezzem, mennyire fáj is.. És nem arra gondolni, hogy húú legalább egy kicsit hadd legyen velem.. Leszarom, ha soha többet nem látom, és nem is hallok róla többet.. Úgy lesz a legkönnyebb... Remélem soha ebbe a büdös életbe nem fog megkeresni.. Hagyjon engem békén.. És ha mégis keresne, nem fogok neki válaszolni, a cuccaiért eljöhet, ha akar, de nem hiszem, hogy kell neki.. Másról nem vagyok hajlandó vele beszélni, ahogy ő se volt hajlandó nekem annyit mondani, hogy csá.. Bosszúból én is keresek magamnak valakit, tudom is hogy kit, és legalább én is hadd érezzem jól magam egy olyan sráccal, aki teljesen az ellentéte Dózsa Petikének...-.-" Sohasohadesoha nem akarok róla tudni többet.. Nem akarom sohatöbbet látni a drogos fejét... A drog tette tönkre a szerelmünket.. Nem sajnálom már, hogy így alakult... Mert nekem legalább tiszta a lelkiismeretem.. És én midnent megtettem értünk, érte.. Majd elmúlik a fájdalom is, és könnyebb lesz egy pár napon belül.. Mert már megszoktam az érzést, nem is sírtam, és büszke vagyok magamra, hogy erős vagyok, és a sarkamra tudok állni.. Dehát muszáj, különben egy suttyó depressziós lotyó lennék.. Engem holmi Dózsa Peti nem fog kicsinálni mégegyszer.. Nem fogom hagyni.. Fáj, de vége van.. Örökre...

Beforratlan sebekkel ébredek..

Minden napom jó... Minden nap jól érzem magam, jókedvű vagyok, és élek, ahogy csak bírok... De ezek csak a napom reggeltől addig tartanak, amíg haza nem érek.. Itthon már lekerül az álarc rólam... Egyedül saját magamnak nem játszom meg magam.. Amikor magamra maradok a kis lakásban, ahol minden Ő, akkor eszembe jut minden, és vérzik a szívem.. Minden nap azt várom, hogy talán becsenget... Hiába tette pokollá az életem, nem tudom gyűlölni, és abban reménykedem, hogy visszajön hozzám, és átölel, és megcsókol, és azt mondja, hogy örökre velem akar maradni, és nem akar mégegyszer elveszíteni... És ekkor mindig az jut az eszembe, hogy mondta már ezt párszor, és már nem lehet neki elhinni ezt... De a hiúságomnak annyira jól esne.. Nem megy nélküle.. Hiába történt minden rossz, hiába minden hazug szó, csak Őt szeretem, és csak vele tudnék boldog lenni... Sose leszek már boldog?? Mikor lesz vége ennek a rémálomnak?? Hogy lehet egy ember olyan, mint én... Miért nem tudom elfelejteni?? Miért nem vagyok olyan, mint Ő?? Miért nem tudok mással együtt lenni, aki szeret is?? Miért kell nekem az elviselhetetlen, viszonzatlan, fájdalmas szerelem és sóvárgás?? Miért nem lehet itt velem örökké, minden percben?? Csak akkor nyugodnék meg, és lennék boldog... A terveink miért nem valósultak meg?? Én csak arra vágyom már... Annyira haza akarok menni.. Hiányzik a családja, ahol szerettek is.. Ahol szeretet vett körül mindig... Ahol Ő ott volt mindig... Miért nem mehetünk vissza arra az időszakra, amikor még csak ismerkedtünk?? Nem tudom, hogy megváltoztatnék-e valamit.. Nem hiszem.. Mert ez a szerelem, hiába alakult így, akkor is életem legboldogabb időszaka volt.. Csak már nem tudom, hogy igaz volt-e egyáltalán... Miért nem ébredhetek fel mellette egy reggelen, és mondaná, hogy ez csak álom volt kicsim.. Miért kaptam gyűrűt?? Minek kellett?? Semmi jelentősége nem volt számára ezek szerint.. Én voltam az első lány, akit bemutatott a családjának.. Minden hiába?? Semmi nem olyan már mint volt... Szivesebben lennék inkább ugyanaz a drogos picsa, aki voltam előtte.. Mert akkor zavartan, de legalább éltem, és nem volt ki miatt szenvednem, csak éltem bele a világba.. És miután az életemre tört, nem volt megállás.. Először az egekig emelt, aztán a pokolra jutottam... Minden éjjel nem tudok elaludni, mert gondolkozom, felidézem az emlékeinket, elképzelem, milyen lenne ha itt lenne velem.. Ő a hátterem a telefonomon, minden nap 20-szor megnézem a képeit.. Legalább így lássam az arcát.. Annyira hiányzik az a kis mosolygós arc, ahogy rám néz, ahogy szorosan megölel, és azt mondja szeretlek.. Ő a mindenem, képtelen vagyok nélküle élni, képtelen vagyok nélküle elképzelni az életem.. Most csak élek a világba, majd leérettségizem valahogy, és azután is lesz valahogy.. Nem igazán érdekel... Nem tudok rágondolni.. Mert volt egy álmom, volt egy tervem, egy jövőképem, amit életem szerelmével képzeltem el.. És most minden romokban, nem tudok felállni.. Hiába vagyok erős, minden éjjel róla álmodom.. Vele kelek, vele fekszek.. Pillanatokra, amikor álmaimban együtt vagyunk, úgy tűnik valóság, és annyira jó.. Tudom, most is van egy másik barátnője.. Fáj is meg nem is.. Mert remélem, hogy legalább boldog, ha már velem nem volt az.. És mégis fáj, mert tudom, hogy mást ölel, mást csókol, másnak mondja: szeretlek.. Szeretem, elengedem.. Nem fogok könyörögni, béküljünk ki.. Pedig néha szívesen elmondanám neki, hogy őrülten hiányzik, és jöjjön ide.. De nincs bennem bátorság, félek a visszautasítástól.. Ezért sosem fogom tudtára adni az érzéseimet, és amúgy sem tudnám, mert még mindig nem elérhető sehol sem.. Elviselhetetlen ez az egész, nem értem, nem is fogom, mert nem kapok választ.. Néha úgy érzem van még remény, de mindig rá kell jöjjek, hogy csak üres reményeim vannak Vele kapcsolatban.. Csak szeretném azt hinni, hogy minden rendben lesz újra, mint régen, olyan boldogok leszünk.. Nekem az minden álmom minden éjjel, minden nap.. De sajnos hiába várok a semmire, mert a lelkem mélyén tudom, felesleges ez az egész.. Minden reggel a fájdalommal ébredek.. Elmúlhatna már ez a fájdalom, elmúlhatna már a sok sírás.. Örömkönnyeket akarok, boldogságot akarok.. Őt akarom.. Örökké...

Ez már tényleg bolondság...

Mégis volt folytatás.. Elterveztem, hogy haza megyek Debrecenbe, hogy Orsikával legyek.. Nagyon terveztem ezt az utazást, de valahogy ezt Ő is megtudta.. És írt nekem, hogy találkozzunk, és hogy beszéljünk róla.. Belementem, sajnos.. De még mindig ugyanúgy szerettem, és bármit megtettem volna, hogy utoljára érezhessem, és láthassam.. Találkoztunk, végülis kibékültünk újra.. Utolsó este vele aludtam, és úgy éreztem tényleg minden olyan, mint volt.. Boldognak éreztem magam.. Hazajöttem és újból megtörtént.. 2 nap után megint nem írt vissza, nem adott jelt magáról.. És újra kidobott.. Nem tudom, hogy ez az én hibám-e.. De miért baj az, hogy szeretem, és szeretnék segíteni, hogy leszokjon?? És az is baj, hogy vele akarom leélni az életem, mert másra nem tudok ránézni úgy?? És az a baj, hogy nem bírtam elfogadni sose, hogy ezt tette velem, és bántottam én azért mert ő ezt tette.. Mert így volt, de szó nélkül tűrjek el mindent.. Mái napig nem tudtam elmondani a véleményem, mert nem elérhető számomra.. Szerintem csak túl gyáva, hogy megmondhassam, mert tudja, hogy igazam van.. Én csak szeretném megbeszélni, hogy letudjam zárni magamban.. Mert így nem tudom.. Így csak szenvedek.. És én hülye még mindig abban reménykedek, hogy megkeres, és visszajön hozzám.. Pedig nem sok esély van rá.. És igazából sok értelme sincs, nem is nagyon akarom.. Nem tudok benne bízni, nem tudok ezekkel az érzésekkel együtt élni.. De az a kibaszott nagy helyzet, hogy nélküle végképp nem tudok élni.. Hiába van halálra van ítélve a kapcsolat.. Neki már 2 barátnője volt a 4 hónap alatt, nekem meg egy barátom.. Egyik sem tartott egy hétnél tovább, de akkor is... Nem várhatnék már semmit tőle.. De most is itthon ülök már 2 napja, és még fogok is 4et egyedül fogok tölteni.. És egyfolytában azon agyalok, hogy utoljára amikor ennyi időt itthon töltöttem akkor is vele voltam.. És eszembe jutnak az emlékek.. Itt mindenről eszembe jut, akárhova megyek ebben a kis lakásban.. Akárhova megyek Szombathelyen, itt is nagyon sok helyről Ő jut az eszembe.. Akárhol vagyok a gyűrű, amit tőle kaptam mindenhol velem van.. Abból már kinőttem, hogy a pólójával alszok, de visszavinni se bírnám.. Nagyon sokminden dúl most bennem.. Lehet a bezártság is, és minden.. Az ő szerelme az egyetlen dolog az életemben, amiből erőt tudok meríteni a továbbiakhoz.. Mint mondtam, nem a rosszra emlékszem, csak a jóra.. Szimplán csak annyi fáj, hogy nem tudom miért érdemeltem ezt, és miért nem lehet ezt megbeszélni normális emberek módjára.. Miért kell bújkálni a másik elől?? Nem értem, nem is fogom.. Nem tudom mi lesz velünk.. Nagyon hiányzik, és az is hiányzik, hogy volt egy családom, ahova szívesen mentem haza, mert szerettek.. Nagyon hiányzik minden, ami volt... Én szerelmes még nem voltam, most azt hiszem ez az volt.. Nekem mindennél fontosabb Ő, és ha így boldog, akkor elengedem, mert szeretem.. Ha vissza jön hozzám, akkor biztos visszafogadom, de ahogy elnézem nem sok esély van rá... Muszáj továbblépnem... De most még ez nem fog menni.. Kell egy kis idő, hogy megemésszem.. Bele fog telni egy fél évbe talán.. De erős vagyok, vannak mélypontjaim, mint ez a pár nap, de ezek is kellenek.. Nagyon szeretem, és fáj, hogy így van vége...

Valami történt...

A gyönyörű 7 nap után az elválás nagyon nehéz volt... Sírtam is eleget miatta.. De nem kellett sokáig várni a következő találkozásig.. Közben voltak veszekedéseink, de csak a távolság és egymás hiánya nehezített meg mindent, ezeket hamar elsimítottuk.. Amikor legközelebb találkoztunk, akkor kezdtem tényleg elhinni, hogy tényleg igazi.. Akkor volt a 18. szülinapom, és vele tölthettem kettesben.. A szülinapi bulimon is ott volt.. Olyan boldog voltam, mindig csak erre vágytam.. Minden évben, amikor a családommal ünnepeltem, és elfújtam a tortán a gyertyákat, mindig csak azt kívántam, hogy a szerelmemmel tölthessem a szülinapom.. Akkor következett a téli szünet is, és több mint 3 hetet voltunk együtt egyfolytában... Hazamentünk a családjához, megismertem mindenkit.. Mindenki szeretett, én is szerettem őket.. A napjaink ugyanolyan boldogságban teltek minden nap.. Ám boldogságom határtalansága kezdett elmúlni, ugyanis egyre jobban éreztem rajta, hogy nem bírja.. Hogy sok neki.. Nem tudom, hogy a drog hiányzott-e neki, vagy mi más, nem is érdekel.. Éreztem, hogy el fog hagyni.. És ezt neki is hangoztattam, de erre azt mondta, hogy hülye vagyok.. Sajnos haza kellett jönnöm, eltelt 2 nap, és be is következett, amit megjósoltam... Hozzátenném, nem tisztán emlékszem mindenre, a jó dolgokra mindenre, de a rosszakra kevésbé.. Nagyon sokat veszekedtünk, bejött a képbe egy másik csaj, nem beszéltünk napokig, eltűnt, nem tudtam semmit.. Majd vasárnap este vagy hétfő már nem tudom, beszéltünk, és meg mondta, hogy belőtte magát, és megcsalt.. Enyhén jött rám a sírógörcs, de én ezek után se lettem volna képes elhagyni, mert nagyon szerelmes voltam.. Mégis vége lett, de mint később megtudtam, a lány rendezte így.. Azt hittem meghalok, nem bírtam nézni, ahogy ki volt írva msnre, hogy így szeretlek úgy hiányzol.. Nem tudtam elképzelni az életem nélküle.. Néha rámírt, és előadta a szöveget, hogy még mindig szeret, nem tud nélkülem élni, nélkülem nem jó semmi.. Mégis B.-vel volt, nem velem.. Majd napokig megint nem beszéltünk, és ez így ment egy két hétig.. Aztán szakítottak, és mivel annyira szerettem, adtam neki még egy lehetőséget.. Közben pedig annyi gondom volt, csak egy kis boldogságot szerettem volna érezni a sok rossz helyett.. Aztán eljött újra, de már semmi nem volt olyan, mint volt.. Pedig arról álmodtam, hogy minden olyan lesz, mint volt.. Mintha a fellegekben járnánk vagy ilyesmi.. De nem így történt.. Itt volt az öcsém, és a drog.. És ez mindent elrontott.. Sokszor nem volt mellettem, sokszor hagyott itthon egyedül.. A drog miatt.. De amikor tiszta volt, mindig megbánt mindent, mint általában mindig.. Akkor volt a szalagavató előtti hét, én nagyon beteg voltam, de muszáj volt próbákra mennem.. És volt amikor utánam jött, pedig azt sem tudta, hogy hol van a sulim.. Ez volt az első 2 napba, és utána már nem engedte el a kezem.. Kicsit megnyugodtam, örültem, hogy velem volt.. És pár nap után újra hazament.. És én megint elkezdtem félni.. Kezdetben úgy tűnt teljesen felesleges a félelmem.. Nem veszekedtünk, és terveztük, hogy hogyan fogjuk megünnepelni a 3 hónapot, ha jön.. Ám amikor eljött volna az idő, hogy jöjjön, újra kidobott... Megint se szó se beszéd.. Ekkor már nem készültem ki, nem tudtam mit tenni, elfogadtam, csak abba nem nyugodtam bele, hogy miért nem érdemlek annyit, hogy legalább megbeszéljük, vagy tudjam miért.. Írtam neki levelet, amire végülis kaptam választ.. Megnyugodtam, lezártam magamban, vagyis úgy hittem nincs már több folytatás...

Viharok előtt... A kezdet...

Nagyon rég blogoltam már.. De csak most sikerült újra belépnem.. Nos legutolsó blogbejegyzésem azt hiszem novemberbe volt egy szülinapi buli után.. Azóta sok minden megváltozott.. Elkezdődött egy olyan korszak az életemben, amikor csak buliztam, és olyan dolgokat csináltam, amiket nem lett volna szabad.. Mégis megtettem, mert azokban a pillanatokban, abban az időszakban úgy éreztem jónak.. November elején, őszi szünet kezdetén megismertem egy embert, akiről nem gondoltam volna, hogy életem meghatározó alakja lesz... Nem gondoltam, hogy a sok estét, amit a vele való beszélgetéssel töltöttem, neki többet jelent, mint nekem.. Ő be volt drogozva, nem tudott aludni, én pedig a kialudtságom miatt tudtam fenn lenni hajnalig.. És így ment ez egy pár napig, hétvégére eltűntünk, buliztunk mindketten... Azért nem is foglalkoztam vele, mert mindössze 450 km van köztünk.. Ezért nem láttam értelmét... És én sosem gondoltam rá úgy, de valahogy napról napra jobban kezdett levenni a lábamról.. És van hozzá érzéke nem kevés, mindig eléri, amit akar.. Idő közben voltak más fiúk, akiket megismertem, akik itt voltak a közelemben, és rendesek voltak, és nagyon szerettek engem... De én mindegyiket visszautasítottam, utólag jól megbántam, de így jártam... A lényeg, hogy egyre jobban kezdtem beleszeretni msnen keresztül, de ő belém méginkább.. Nagyon édes volt, és lassan a szenvedélyemmé vált, mindennél fontosabb volt, hogy beszélhessek vele minden nap minél többet.. Viszont tudni kell, nem egy átlagos srácról van szó... Fél évvel fiatalabb nálam, nem jár iskolába, és vannak bizonyos káros szenvedélyei.. De amikor odavagy valakiért mindez nem érdekel.. Nem érdekelt semmi más, csak Ő.. Majd túladagolás miatt kórházba került, ki voltam készülve, nem tudtam róla semmit, majd napok múlva a tesója hívott fel, hogy nyugodjak meg... Ezután napokig csak telefonon beszéltünk, volt amikor össze is vesztünk, de csak azért, mert féltettük, és szerettük egymást, pedig akkor még szó nem volt kézzel fogható érzelmekről.. Aztán hazament a kórházból, és megígérte, hogy eljön Szombathelyre hozzám.. Nem is akartam elhinni, olyan volt mint egy álom... De az álom csak ezek után kezdődött el... Először voltak viharos események.. Megígérte, hogy jönni fog, de nem jött.. Majd bevallotta, hogy fél attól, hogy nem fog nekem tetszeni, és fordítva, és hogy ilyen messze elmenni valakiért, az is kicsit durva.. Én megértettem, és próbáltam megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj.. És amikor tényleg eljött, azzal is volt probléma.. Kimentem elé a vasútra csütörtök este, december 2-án, de ő nem szállt le.. Összetörtem, sírtam, sírva hívtam a tesóját, az anyukáját, senki nem tudott semmit, már a rendőrséget akarták hívni.. Hazamentem, alig tudtam aludni, aztán hajnali 5 körül felhívott, hogy lekéste az utolsó csatlakozást, és M.-nél aludt, és hogy 9-re menjek ki elé vasútra.. Kimentem én, kis hős szerelmes.. Szakadt a hó, fáztam is, és a vonat is késett.. Féltem, hogy nem fogom megismerni.. Beért a vonat, a szívem majdnem kiugrott a helyéről, néztem ártatlanul ki a fejemből... És akkor láttam jönni felém, szorosan megölelt, és így voltunk percekig... Annyira édes volt, azt hittem álmodom, kézen fogva mentünk haza a hóesésbe.. Nem is csókolt meg, meg semmi, csak fogta a kezem.. És mivel nekem mennem kellett egy előadásra, hogy legyen igazolásom, otthon kellett hagynom, de mivel nem aludt semmit az éjjel, így nem is volt annyira gázos... De nem is akart elengedni, felkapott az ölébe, bevitt az ágyra, szorosan megölelt és megcsókolt először, és azt mondta nem mehetek sehova.. De muszáj volt elmennem.. Mikor hazaértem aludt, és bebújtam mellé.. Órákat beszélgettünk egymást átölelve.. Annyira biztonságban még nem éreztem magam, mint akkor... Én akkor még nem nagyon tudtam, hogy milyen az, szeretni és szeretve lenni.. És az érzéseimet sem mertem kimutatni, mert féltem... Féltem a csalódástól, de idővel ez elmúlt belőlem, pedig rosszul tettem, hogy megnyíltam, ez volt a vesztem a későbbiekben... Még aznap lefeküdtünk egymással, életemben akkor volt először orgazmusom, fél óráig nem bírtam felkelni, le volt zsibbadva mindenem.. Nagyon jó volt vele, figyelmes volt és szerelmes, és még az első napnak se volt vége.. Megismerte a barátaimat első nap, és ők is nagyon szerették.. A napjaink körülbelül ugyanúgy teltek.. Sokáig aludtunk, ettünk szeretkeztünk, tvztünk, cigiztünk, beszélgettünk.. A szexuális életünk nem volt valami jó az elején.. Jó ez így nem igaz.. Nem voltunk összeszokva eléggé, én még eléggé tapasztalatlan voltam.. De napról napra jobb lett, csiszolódtunk, és naponta minimum 4-5ször csináltuk.. A rekord a 8 volt egy nap.. És akkor még voltak szeretkezéseink, szép romantikus estéink, nagyon szép volt.. Mivel hiányoztam suliból, ezért is volt király.. Nem untuk meg egymást sosem, inkább faltuk egymást, napról napra jobban odavoltunk egymásért.. Életem legboldogabb egy hete volt... Sosem fogom elfelejteni, hogy milyen is boldognak lenni.. Hogy milyen a világ legboldogabb emberének lenni... Ilyet még sosem éreztem, és nem tudom, hogy fogok-e még valaha.. Az ő szerelme jelentett nekem mindent, ő volt az élet, mindenem odaadtam volna érte.. Közös jövőt terveztünk már az első héten, sőt még amikor csak beszélgettünk már akkor is... Sajnálom, hogy nincsenek már meg azok a beszélgetések, de sajnos újra telepítette a gépem, ezért midnenem elveszett... Nagyon beleéltem magam ebbe a kapcsolatba, magával ragadott a szerelem, és a szép szavak, a boldogságom határtalan volt, a föld fölött jártam 20 centivel... Mindenki örült, mert látták, hogy végre boldog vagyok, és hogy a srác is rendes... Sajnos mindenkinek csalódnia kellett ebben a történetben is...

Mr.Perfect újabb bevetése...

Egy újabb baráti összejövetel, ahova nem akarsz menni, de mégis elmész, mert a barátnőd 18. szülinapja van.. Kiderül, hogy Mr.Perfect is ott lesz.. És engem ez hol érdekel?? Nem igazán.. Bementünk, nagy öröm a barátoknak.. Minden okés volt, elkezdtünk iszogatni.. Később meg érkezett Ő is, teljesen semleges volt minden részemről.. Egy kis teremben voltunk.. Én az egyik végében, Ő a másikban.. Éreztem, hogy mindig a néz a szeme sarkából, éreztem magamon a pillantását.. De úgy gondoltam, csak bemesélem magamnak, ezért nem is foglalkoztam vele.. Ölelgettem a barátaimat, nevettem, eléggé jól éreztem magam.. Kis idő elteltével elkezdi nekem, hogy nekünk beszélnünk kell... Meglepődtem, mondom nekünk nincs miről beszélnünk.. Mégis kimentem vele, és elég fura volt, nem tudtam mit is mondjak, ott volt a kínos csend néha.. Olyanokat mondott, aminek értelmét nem láttam.. Hogy Ő nem szerelmes belém.. Mondom ezt mondania sem kell, én sem vagyok belé.. Meg hogy lelkiismeret furdalása van a múltkori miatt.. Mondom nem kell, egyszer volt, jó volt, jól éreztük magunkat.. És ennyi.. Kidumáltunk így mindent, a barátnőjét viszont még mindig nem nagyon tudtam kihúzni belőle.. Már észrevettem, hogy nagyon közel van hozzám.. És azt mondja, hogy de most megint smárolni akarok.. És közeledett, de én eltoltam, mert nem tudom, nem éreztem jónak.. Aztán végülis smároltunk, és ahhh annyira jóó volt... És akkor mondtam, hogy elég, mert csak összezavar.. És nem értettem az egészet.. Aztán benyögte, hogy mit szólnék hozzá, HA CSAK SZEX LENNE?? Normális az az ember, aki ilyet kér egy normális csajtól?? Hát nem.. Csak meresztettem rá a szemeimet, és nem tudtam eldönteni, hogy ez most vicc, és nevetnem kéne, vagy halálkomoly, és sírnom kéne.. Pedig komolyan mondta, és azt mondta, hogy gondolkozzak rajta... De ez mekkora.. Ott a barátnője, akkor miért van rám szüksége??? Válasz: Pécsen lakik, és nekem szükségem van rá(d), meg a szexre, hogy szeressenek... Mekkora egy vicc, komolyan.. A barátnője 14 éves, Pécsen lakik, nem szeretkezik vele.... Ez nagyon gázos.. Főleg egy 18. éves srácnak.. Bár Mr.Perfect esetében ez lehet jó dolog.. Aki hozzátéve szűz... Mi kell még?? Az oviba visszakerülök?? Na nem bántom bimbózó kapcsolatukat, ami szerintem, ha én képbe kerülök nem fog sokáig tartani.. Nem célom szétszedni őket, de nekem is ez a pasi kell, és több mindennel rendelkezem, mint az a kislány.. Mindegy ezt csak Mr.Perfect tudja, hogy mi kell neki, és mire van szüksége... De akkor is úgy érzem, hogy ha belemennék ebbe, lehet megszeretném, ezt neki is mondtam... De mi lenne, ha Ő is megszeretne?? Most menjek bele egy olyan kapcsolatba, ami titok lenne, titkolóznom kéne a barátaim előtt??? Mert Ő nem akarja, hogy elmondjam bárkinek... Főleg nem bizonyos embereknek... És nem is fogom, mert nem bízom bennük.. Most vagy elkezdem ezt a kapcsolatot, és próbálok közömbös maradni, és talán egymásba szeretünk, és boldogok leszünk, vagy el dobok magamtól egy olyan lehetőséget, amit lehet később megbánnék.. Lehet keresni sem fog.. Akkor lehet jól járok.. Vagy nem... Majd lesz valahogy.. De akkor sem értem, és nem tudok kiigazodni Mr.Perfecten.. Mert miért mondja azt másoknak, hogy megbánta, és nem is vagyok az esete.. Most meg nekem áll a féltékenységével, és hogy jó csaj vagyok, és hogy nagyon jól érzi magát velem.. Lehet csak szeretethiányból csinálja??? Minden pasi ezt csinálja..? De Ő legalább tiszta, és meg tudjuk beszélni a dolgokat, ami nagyon fontos... Nem tudom, de megmutatom neki, hogy igen is érek annyit, hogy szeressen.. De ha egy hónap után nem hagyja el a kislányt, akkor én végzek vele...

Vagy én vagyok hülye, vagy mások a nemnormálisok...

Egy jó kis csajos este... Koktálozgatás, rövidezés, sok nevetés, meg minden olyan téma, amiről nem beszélünk nyilvánosan... : ) Már kezdetem bedepizni M. miatt... De Ők mindig felvidítanak... : ) Hazajövök---> facebook---> A. párja xy... Hát azt hittem megőrülök, mert annyira csúnya, és fel se érhet hozzám... Szétvetett az ideg, mert amiket mondott rólunk, és stb... Hát nem azt mondom, leszartam, de tényleg, hiába ő Mr. Perfect... Mert szenvedjen aki hülye, ha meg neki jó így, akkor leszarom... De ha egy szőke bombázó lenne a barátnője, nem érdekelne, mert akkor tudom, hogy minden oké... De ez a csaj... Hova alacsonyodik A.? Nem hiszem el kajak... Ez rám nézve szégyen... Mert jobb egy ilyen csaj, mint én??? Hát nem hiszem el... És még egyszer nem hiszem el... Mi a faszom ez??? Jó mindegy, leszarom... Nekem nem lényeg.. Hány pasival kavarok én...??? Vagyis na... És M.-mel is kivan a faszom, mert minek foglalkozik velem, ha ott van neki M.??? Minek szívózik velem??? Nem bírom amit velem tesznek... Mert erre vagyok jó??? Nem értem őt.. Amikor meg beolvasok neki, akkor meg nem tom, vagy nem érdekli, vagy nem vesz komolyan, vay fogalmam sincs.. Mindig azt mondja, hogy majd személyesen megbeszéljük, de 1 mikor lesz az, 2 ki tud addig várni, 3 ki hiszi el, hogy tényleg nem békültek ki... De erre is azt mondja, hogy nem, de ugyse érteném.... Miért nem??? Nem vagyok hülye gyerek, felfogom... Neki is mondtam, hogy annyit kéne mondania, hogy kibékültünk és csáó... De biztos én vagyok a hülye... Vagy nem tudom... Talán ők nem tudnak értékelni engem... Vagy csak én vagyok túl negatív, és nem hiszek el nekik semmit.. Vagyis M.-nek... Vagyis csak félek a csalódástól... És R.-nek sem hiszek már... Megint előadta, hogy talizzunk, stb. Minek??? Minek csináljuk ezt?? És megint úgy hozza ki az egészet, hogy én vagyok a bunkó, és én szarok a fejére... Hát nem hiszem... De nem is érdekel... Az összes pasi kinyalhat, aki ezt csinálja velem... Leszarom... Büdös parasztok...

Alone in the dark...

Kikészít az egyedüllét... Folyton egyedül, itthon a sötét szobában... Belül is csak sötétség van.. Az emberek teljesen tönkre tesznek a viselkedésükkel, a szavaikkal, a tetteikkel... Csak arra vágyom, hogy valaki átöleljen jó sokáig, és úgy érezzem, a karjai között biztonságban vagyok... Biztonságra vágyom... Nincs velem az anyukám, és nagyon hiányzik... Hiányoznak a barátaim... Hiányzik minden, amim volt... Sírnék, de nem tudok... Bánt a világ, nagy a súly a szívemen... Folyton az visszhangzik a fejemben, hogy egyedül vagyok.. Mert úgyis érzem... Bár ne így érezném, bár tudnám, hogy például most is van kihez odamennem, aki megért, és tanácsot ad a problémáimra... Hiányzik a családom... Hiányzik mindenmindenminden... Miért nincs egy könnycseppem sem??? Miért fáj ennyire??? Összezavarodom... Talán mindenki csak játszik az érzéseimmel??! Már nem tudok megbízni senkiben, mert mindenki eljátssza a bizalmam... Miért nem lehet senkiben megbízni??? Csak ugyanazok a gondolatok járnak a fejemben... Hogy M. miért csinálja ezt velem, ha Pesten lakik, és állítólag van barátnője... Ha szerelmes vagyok, nem nézek másra... És R.-re miért jött rá megint, hogy velem akar lenni??? Nincs kit dugnia??? Vagy mivan vele??? És L. miért adja elő nekem ugyanazt a szöveget, amit már 2 barátnőmnek??? És B. miért olyan idegesítően nyomulós??? És tudom, hogy a barátaim megérdemlik a boldogságot, de akkor én miért nem??? Ennyire szerencsétlen nem lehet valaki, mint én... Mikor lesz jobb??? Mikor leszek boldog??? Mikor lesz vége ennek??? Egyedül a sötétségben...
De még meddig???

Is she my BFF....?

Már minden elterveztem a szülinapjára... Úgy éreztem minden tökéletes, hétvégén hatalmasat buliztunk, minden fasza volt, erre nem össze veszik velem, és elkezd bunkózni...? Egy olyan pici dolgon, amit normálisan is meg lehet mondani az embernek, de ha valakivel baja van, akkor azt rajtam vezeti le.. Mert rajtam lehet... Most nem beszélünk, fáj ez az egész... Nekem fáj, hogy Ő Cs.-t mondja legjobb barátnőjének... Neki az fáj, hogy én V.-t nevezem annak... És ő csalódik bennem...? Sosem voltam elég jó neki, mindig belém kötött, hogy én picsa vagyok... Ha szeret, elfogad, ha még kicsit picsás is vagyok, de én ezért küzdöttem, hogy az emberek figyeljenek rám, és ne legyek szürke kisegér... Azt akartam, hogy ha végig megyek az utcán megnézzenek az emberek... És mostanában már ez fordul elő többet... De neki ez nem tetszik... Ha nem tetszik, így járt... Folyton elmondta a titkaimat másoknak... Mindig meg akarta mondani mit csináljak, kivel, hol, és mikor... Remélem, így jobban érzi magát... És így kiteljesedik az élete... Annyira megalázónak érzem ezt az egészet... Megalázottnak érzem magam teljesen... Tönkre tesz.. Szedem a gyógyszereim, nem tudok aludni, fáj minden, nincs elég gondom, de neki persze bele kell rondítania az életembe... Egész nap ezen rágódom, és tudom, hogy ő le sem szarja... És még most is csak fájdalmat akar okozni... Mert ha nem vele vagyok, akkor ne legyek senkivel... Tisztára mint egy szerelmi kapcsolat... Nekem is fáj, hogy a sárvári kis barátnőivel többet van, jobban szereti őket, és a többi... Nem kell szeretnie... Csak akkor szeret, ha valami kell... Amikor gondja volt, csak én voltam mellette... Most minden happy, most nem kellek igazán, csak ha kell valaki, akivel tud aludni... Tisztára így jön le... Nem tudom leírni, hogy mennyire fáj, és mennyire megalázó, és kajak úgy érzem, hogy nekem kéne bocsánatot kérnem... Pedig nem, unom már, hogy mindig másra van rákenve, ha valami történik, vállalja, vagy befejeztem.. Remélem boldog lesz nélkülem is....

Hello Mr. Perfect

Egy újabb nap.. Mégis más, mint a többi.. Mikor felkeltem, nem tudtam, hogy azon a napon minden megváltozik.. Akkor még átkoztam a napot is, hogy van.. Egész este csókolózó párokat nézni... Wááá.. Inkább akasszanak fel, minthogy ez.. Végülis elmentem este.. Találka a legjobb barátokkal, ott volt mindenki, aki számít.. És még az is ott volt, akiről nem hittem volna álmomban sem, hogy megjelenik.. (Hozzá kell tennem, hogy van egy srác, aki a baráti körünkben van, és mióta megismertem, tudtam, hogy egyszer az enyém lesz, de ez még akkor volt, amikor volt barátom, így le is tettem a dologról...) Mégis sokan voltunk nagyon.. Nem is volt olyan rossz, mint ahogy gondoltam, ittam a vodka-energiaitalomat, cigiztem, elvoltam.. Észrevettem, hogy egy bizonyos személy elég nagy érdeklődést mutat felém.. A megérzésem nem csalt, 10 perc múlva már mellettem ült, és vagy egy órát dumáltunk.. Majd elkeveredtünk egymástól, kicsit piás voltam, mindenkihez odamentem, számot kértem, nevettem, de éreztem, mindig figyel.. Majd egyszer átkarolt, és megkérdezte, nem-e megyek ki vele levegőzni.. Már akkor tudtam, hogy csókolózni fogunk.. Ahogy kiértünk lesmárolt, és már nem tudtam, és nem is akartam elszakadni tőle.. Fantasztikus volt, egész este együtt voltunk.. Tudom, hogy a pia hatása volt, de azt mondta: "Szeretlek!".. És egy csomó szép dolgot mondott.. Hogy olyan jó, hogy itt vagyok vele, és stb.. De mégsem mertem bármire is gondolni, úgy véltem, csak ez az éjszaka, és ennyi... Ezért nem is viselkedtem nagyon nyomulósan... Csak elvoltunk egymásba gabalyodva... Erre odajön egy barát: "Most akkor ti együtt vagytok?".. Mi meg néztünk egymásra, és nem válaszoltunk, inkább csak smároltunk tovább.. Hazáig kézen fogva mentünk, minden faszás volt.. Nem is gondoltam rá, csak egy jó estém volt, és ennyi... Majd rá 2-3 napra belém jött az ideg... Hogy nekem Ő kell, nem érdekel az exem, nem érdekel senki, semmi... Annyira odáig voltam az exemért, a blog is róla szólt... Eddig... Nem hittem, hogy ilyen könnyen eldobom magamtól az exem valaki más miatt.. És pedig milyen könnyű.. Az egyik teher le esik a vállamról, de ráesik a következő... Olyan más érzés, hogy nem érdekel már, csak Ő.. Nem biztos, hogy Ő más, mint a többi srác, de nekem megfelelő.. Nem tökéletes, de ahogy szeret, annál jobb érzést nem éreztem régóta.. Persze nem keressük egymást, és azt mondta, hogy Ő megbánta... De miért??? Szerintem eléggé félre értettük egymást, lehet nem, lehet csak egy álom ez is, ami nem lesz valóság.. Mostanában a jó dolgok elkerülnek, és ez szar.. Ő egy jó dolog az életemben.. Most úgy érzem teljesen tökéletes számomra... És remélem az akar lenni, akit boldoggá tehetek..

"Your silence is slowly killing me.."

Lassan belefáradok abba, hogy csönd van... Nem beszélünk... És áá... Kiakasztó nagyon.. Ez egy olyan hely, ahol az érzéseim vannak tárolva... Mintha egy lemez lenne, amit bármikor megnézhetek... Olyan jó, hogy csak én tudok róla, és senki más... És az van itt, amit csak akarok... nem beszélek az érzéseimről, senkinek, de itt mindent leírhatok... Ez azért jó érzés, bár ez nem ment meg a boldogtalanságomtól... Ha ezt egyszer látná, nem tudom mit szólna... De nem fogja, és nekem ennyi elég... : ) Ez a nem beszélés lefáraszt... Feloldottam, mert nem akartam geci lenni... De sokmindent nem oldottam meg... Arra gyanakszom, hogy van valami másik barátnője... Ha van is, lassacskán úgyis megtudom, de ha nem lenne, annak jobba örülnék... Vagy velem legyen, vagy senkivel... Ha én "szopok" egyedül, akkor ő is... Miatta vagyok egyedül, akkor neki is ez jár... Pedig nekem nem ez jár, én ennél többet érdemlek, mint hogy egyedül legyek... De leszarom... Csak ez a csend őrjít meg, de nagyon... De mintha nem lenne megszokott.. Ennyi idő után simán megszokhattam volna, hogy nem beszélünk egymással hetekig... Most úgy érzem legszivesebben megölném... Annyira utálom, hogy nem hagyja, hogy elengedjem... Ennyi nekem miért nem elég ahhoz, hogy elfelejtsem??? Tönkre tette az életem, és mégis szeretem??? Miért szeretem, ha tudjuk, hogy Ő nem?? Minek várom, hogy a sült galamb a számba repüljön, ha úgysem fog??? Nem tudom mire várok??? Tovább kéne lépnem, de nem tudok... Nem hagyja, érzem... Tesz róla, hogy ne tudjam 100%-ig elfelejteni... De vajon miért....?

Broken smile....

Mindenki boldog.... A környezetemben mindenki boldog és szerelmes... Csak én nem... Örülök, hogy a barátaim boldogok, és rátaláltak az "igazira"... De én miért nem lehetek boldog??? Nem hiszem, hogy más többet tud nálam... Lehet nekem ez jár... Ezzel kell együtt élnem... Akivel együtt akarok lenni, az persze senkinek nem tetszik... Engem senki nem ért meg... Addig jó voltam egyeseknek, amíg kellett egy "tartalék", aki - ha esetleg nem jön össze a másik csaj, akkor ott lesz ő egy dugásra - mostmár leszarja a fejem... Nem megyek semmilyen bulira, hogy a szerelmes párokat lesegessem egész este, vagy hogy szobára mennek, vagy ilyesmi... Nem kérek belőle köszönöm... Én nem lehet együtt a szerelmemmel, akkor nem akarom, hogy kárörvendően mindenki a szemembe röhögjön... Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretem őket, csak fáj, hogy senkit nem érdekel az én boldogságom... Ezúton is bocsánat, ha bunkó voltam ma... De valahogy a seb nem engedett... Nem veszek komolyan semmi olyat, amiről tudom, hogy nem kell, de amikor a lelkembe gázolnak, az nagyon tud fájni... Mindenki boldog, és beleszarnak, hogy mivan a másikkal... Elvakít a szerelem... Rajta nyugodtan, ne is hívjanak... Csak ha baj van... Mindenki mellett állok, még ha ők nem is álltak mellettem, amikor nekem volt rájuk szükségem...Fájdalmas, ha az ember rájön, hogy igazából a barátai, akikre azt hiszi, hogy igaziak, nem is azok... És csak érzelmileg kihasználnak.. 2 embert tudok mondani, akit tényleg érdekel mi van velem, és ők álltak mellettem, amikor lelkileg egy nulla voltam... Ők itt vannak, itt is maradnak, nem számít sem pasi, sem semmi... Nagyon fáj azért, hogy így alakult... A lelkem mélyén mindig is éreztem ezt.. Hogy csak úgy vagyok nekik... Már semmi nem lesz olyan... Már nem köt minket össze semmi... Mindenkit más cél érdekel... Ők együtt tudnak maradni... Mert egy a fontos.. A szerelem... Nekem is... De 1: nem érdekli őket, 2: én nem úgy szeretek, mint ők... Lassan eltávolodunk, elfoglaltak leszünk, és a végén már nem beszélünk, és nem is találkozunk... : ) Ezen csak mosolyogni lehet, mert ez nem az én gyengeségem... Lehet én is voltam hasonló, de én igyekeztem mindenkivel ugyanannyit foglalkozni... Nem is vájkálok semmit, senkinek nem hányok a szemére semmit... Csak elvonulok... Kiszállok... A motor ugyanúgy megy tovább, mint ezelőtt... Észre sem veszik, hogy nem vagyok ott... Láthatatlan vagyok, de csak azok látnak, akik igazán akarnak... Mindenki legyen boldog, maradjon is az... Csak ne kössék az orromra.. És azt sem, hogy én basztam el.. Nem vagyok rá kíváncsi, ez az én szegénységem, én tehetek róla, de tisztában vagyok a hibáimmal, nem kell, hogy mindenki a szememre vesse... Minden fáj, napról napra több a seb, egy hét múlva iskola, semmi nem oké, elegem van, nem szeretnek viszont... Mi kell még??? Nekem semmi... : \

Egy szép este csúnya befejezése...

Gyönyörű napra ébredtem tegnap... Megbeszéltem a barátnőimmel, hogy mivel este karnevál van, elmegyünk bulizni, nálam alszanak, és minden tök jó lesz... Minden fantasztikusan alakult, megittunk egy csomó piát, találkoztunk a barátainkkal, elmentünk bulizni, de... De nem volt jó parti, átmentünk egy másik szórakozóhelyre... Még akkor is faszán éreztem magam, annyira jó kedvem volt, hogy az lehetetlen.. Megérkeztünk, és a taxiból kiszállva, ki volt akit először megláttam??? Na persze, hogy Ő volt az... Megláttam, elkezdtem sírni, nyafogni, mert pont akkor ment el onnan... De nem mentem utána, úgy gondoltam nem kíváncsi rám... Majd ilyen szar kedvvel nem volt kedvem se piálni tovább, se táncolni... Kiültünk egy parkba... Annyira csak rá gondoltam.... Nem bírtam, fel akartam hívni... De meggondoltam, és kinyomtam, azt hittem meg se csörgettem.. Nyugodt is voltam, és kicsit jobban éreztem magam, hogy volt ennyi eszem, és voltam olyan erős, hogy megálltam... De sajna 1 perc múlva telefon... Ő volt az... És elmondtam neki, hogy láttam stb... És akkor elkezdi: jól van, ha így érzed, hogy nem vagyok rád kíváncsi, akkor leteszem, csá.. És akkor megint sírtam, és áhh a faszom is ki volt, hogy ennyire hülye voltam... Minden boldogságomat elrontja... Annyira jól éreztem magam, és elrontja... Lehet én vagyok a túl hülye, sőt biztos... Sikítani tudnék, miért fáj ennyire.. És most megint padlón érzem magam, nem bírok élni nélküle, de nem is bírok vele együtt létezni...Minek ismertem meg?! Minek van ez az egész??? Abba akarom hagyni, mert nekem ez túl sok... Most letiltottam msnen... Nem tudom meddig bírom ki.. De muszáj lesz egy jó darabig, mert ez így nem mehet tovább... Kikészültem, nem bírom, SOK... Nem tudom mikor fogok sírni.. Mert az azt fogja jelenteni, hogy tényleg vége... Sosem sírtam igazán miatta, mert tudtam, hogy nincs vége... Nyugodt életre vágyom, de mellette nem lehetek az... Másra van szükségem... De nem érzem, hogy mással boldog tudnék lenni...

Gyűlölve szeretni...

Kavarognak bennem az érzések... Sokat beszélek róla, ami végülis jó, hogy van olyan, akivel meg tudom beszélni.... Jó érzés, hogy vannak olyan emberek, akikkel tényleg lehet Róla beszélni... Tényleg nagyon szeretem... És úgy érzem nem is akarok ezen változtatni... Ő az életem, nem akarom örökre elveszíteni... Viszont nagyon unom amit velem csinál, de ezt már nagyon sokszor leírtam... Nem tudok semmit sem tenni....

Gyűlölve szeretni.... A szerelmet és a gyűlöletet nem sok választja el egymástól... És mennyire igaz... Nekem ő nagyon sokat jelent, és nagyon kötődöm hozzá... Viszont el nem tudom mondani, mennyire gyűlölöm azért, amilyen ember, és ahogy velem viselkedik... Gyűlölöm amiért nem olyan mint mások... És gyűlölöm azért, amiért nem velem van... És még azért, mert nem szeret, és nem tud megbecsülni... Nagyon fáj... Nincs ebben az egészben boldogság... Csak fájdalom és csalódás... És akkor miért is szeretem még mindig??? Nem tudom megmondani... Egyszerre mindkettő... Nem tudom, nem akarom tudni, miért van ez az egész... Csak azt akarom, hogy vagy legyek vele, vagy felejtsem el... Örökre... Nem tudok vele létezni... Levegőt sem kapok... Miért nem léphetek tovább??? Miért nem engedi??? Miért nem lehetek boldog??? Miért szenvedek még hónapok után is??? MiértMiértMiért???
Egyszer legyen vége...

Köszi drága, de tényleg...

Megtette azt, amit nem vártam, de tudhattam volna, hogy bekövetkezik... Már túl voltam rajta ÚJRA, és alig gondoltam rá, leszartam mi van neki kiírva msnre, és stb. És erre egy tök nyugis strandolós nap után hazajövök, eltervezem a legjobb barátnőmmel, hogy hazamegyünk, rendelünk kaját, filmezünk, meg ilyenek... Minden fasza, itthon pakolok... Megcsörren a telóm.. Nem hittem a szememnek, amikor meg láttam, hogy Ő hív... Mizujs? Micsinálsz? Nincs kedved kijönni? És a többi kérdés... Én hülye... Válasz... Negyed óra és ottvagyunk... Jó hülye voltam megint... Büszke lehetek magamra... Megbeszéltük nem maradunk sokáig... Nem is maradtunk, de pont elég volt belőle, mondhatom.. Megint felkavarodtak bennem az érzések... Alig tudtam magam tartani... Muszály volt, hogy ne lássa ,amit gondolok... Remélem nem vette észre... Megint szép volt a búcsú... Én: Tudom, hogy most megint nem keresel hónapokig... Erre Ő: Eltaláltad, nem foglak... És valahogy nem esett rosszul... Mert tőle hallottam... Lehet nem komolyan mondta, de nem érdekel, a lényeg, hogy mondta... És valahogy nyugodtabb vagyok... Igaz, szomorú is vagyok, de ez van... Nem teheti ezt velem... Miért nem hagy békén??? Miért játszuk ezt a játékot hónapok óta??? Miért nem felejtjük el egymást??? Vagy elég lenne ha Ő békén hagyna örökre... De tudom, hogy nem fog... Mert egy biztos pont vagyok az életében, akit soha nem veszít el teljesen... Azt hiszem az anyján kívül egyedül én vagyok az, aki mindig ott van neki... Soha nem volt normális barátnője rajtam kívül, soha nem is lesz... B. megkérdezte tölem: Az újrakezdés melyikőtökön múlik szerinted??? Én: Szerintem rajta... Persze, hogy így van... Sajnos így van... Bár én lennék, úgy, hogy nem tudom, mit akarok... Miért nem viselkedik úgy mint mások??? Mert Ő nem a srác... Milyen boldogok lennénk együtt, ha nem lenne ilyen... És tudom, hogy 2 arca van... Kifelé azt mutatja, hogy én kemény csávó vagyok, minden csajt megdugok, piálok egyfolytában, menő vagyok, ennyi az életem... Pénz, pia, nők... Közben pedig egyáltalán nem ilyen... Én láttam milyen Ő valójában, tudom, hogy van normális oldala is... Miért nem olyan mindig??? Akárki össze akar velem jönni, nem tudok igent mondani... Mert nem tudok továbblépni, és ez a legszomorúbb... Nem tudom, nem akarom felejteni... Nem kell más, nem akarok mással lenni.... Akármilyen köcsög, bunkó volt velem sokszor, volt sok jó pillanatunk... És ez hiányzik nagyon... Mellette boldog voltam... Akkor utoljára...

I'm only gonna let you kill me once...

Valahogy olyan kitaszítottnak érzem magam... Mindenhonnan... A világból, a barátaim életéből, a saját életemből... Nem tudok senkiről semmit... Mindent elcseszek, minden romokban... Most így érzem... Remélem Balatonon megint olyan jó lesz, mint volt... Mindent elfelejthetek.... Annyira hiányzik... Az az érzés.. Az a boldogság... Az a kellemes fáradtság... Minden hiányzik, ami volt... Bárcsak újra átélhetném.... Bárcsak minden olyan szépnek tűnne, mint akkor, vagy mint februárban... Most csak arra vágyom, hogy valaki szeressen... Vagy öljön meg... Tegnap majdnem odáig jutottam... Ha más tenné, ha Ő tenné, jobban örülnék... Ígyis kiborít a viselkedésével, és a játékával... Inkább lennék hallott... Csak ne kelljen elviselnem Őt... Nem bírok vele létezni, nem bírom sehogysem... Hiába nevetek rajta, hogy mennyire vicc az egész gyerek... Nem bírok vele létezni...

Kérdések válaszok nélkül...

Hazajöttem, és az fogadott, amit nem vártam... Tényleg nem vártam... Hogy pont Ő fog várni, és majd alig várja, hogy találkozzunk... Teljesen feledésbe merült, még a neve is, az elmúlt időszakban... És most újra felbukkant a semmiből... És megint tönkretett... Találkozás után nem keressük a csajt...? Ez valami új szokás, vagy csak nála szokás...? Elegem van abból, hogy mindig ezt csinálja... Feldühít nagyon... Nem az, hogy ezt csinálja, mert már megszoktam tőle... Az bánt, hogy én dőltem be neki újra... Pedig ismerem ezt az oldalát... És újból... Nem értem, miért vagyok ennyire bolond... Hisz nem szeretem... Vagy mégis...? Nem tudom megemészteni, hogy miért féltékeny, és miért keres folyton, de ennek ellenére, miért nem akar újra velem lenni... Én akarom is, meg nem is... Az smsemre sem válaszolt, de nem is baj... Amikor 5 nap után ráírtam, mert ugye nem volt rá képes, akkor megmondtam, hogy mit érzek... És erre jött egy rövid válasz, majd a köszönés a szokásos szöveggel... Mennem kell... Mi ez a szokás... Miért csinálja ezt velem...? Nem tudom elégszer feltenni magamnak ezt a kérdést... Minek néz ez engem...? Nem vagyok se a kutyája, se a kurvája... Nem tudom megérteni... Miért jön azzal a szöveggel, hogy nem csak dugni akar...? Mikor tudom, hogy így van... Leszarja a fejem... És ha valami történik és megtudja, akkor rögtön keres... Jövő héten megint elutazom... Kíváncsi leszek, keresni fog-e...? Vajon tényleg hiányozni fogok neki....? Nem tudom... Csak ne jöjjön azzal a szöveggel, hogy nem érek rá, nem tudlak keresni, mert takarítok ( pont ő??? mi ez??? ), meg edzésem van... Attól, mert néha elmegy edzeni, marad ideje... Nem hiszek én már el neki semmit... Már komolyan azt sem, amit kérdez... Folyton számon kér... Ő meg nem mondd el nekem semmit... Már annyira unom, hogy ennyire játszik velem... Nem tudom megérteni, és nem is akarom, mert ő sem akar engem... Nem tudunk egymáson kiigazodni... Még ő vágja hozzám, hogy a semmiért szakítottam vele... Na vajon miért...? Mert egy szent...? Hát nem igazán... Eszembe jutnak az emlékeink, és sokszor azt kívánom, bár ne is ismertem volna meg 2009.12.31-én... Néha átkozom azt a napot... Mert ugyanmár, mit gondol... Hogy ő B.R., és neki mindent lehet...? Hát nem... Nem vagyunk együtt, és nem is érdekel mit csinál... Csak az, hogy miért játszik velem folytonosan... Ez a "játék" megy már 4-5 hónapja... Folyton elviselem... De senki nem tudja teljesen feledtetni velem... Ez a hét teljes kínszenvedés volt... Már megint elkezdtem a bogyóimon élni... Akkor éltem rajtuk, amiután szakítottunk... És most megint... Nem bírok elaludni, mindig vele álmodom... Miért nem tudom elfelejteni...? Mert nem akarom...? Mert mindig bízom benne, hogy megváltozik...? Mindig bízok... De Ő nem fog megváltozni... Nem érek neki annyit... Lehet igaza van sokmindenkinek... Hogy akar is meg nem is... Ez vajon igaz...? Vagy csak így kapom vissza azt, hogy kidobtam még anno...? Ennek koránt sincs vége... Miért nem lehet abbahagyni...? Miért nem csinálja ezt más kiscsajokkal...? Akikkel bármikor bárhol lehet... És simán félrevezetheti őket... Túl jól ismerem ezt az arcát ahhoz, hogy bevegyem... Vagyis beveszem, de hamar rájövök, mi a helyzet... És utána kész összeomlás... Mint most is történt...Miért történik ez...? Esküszöm, hogy ennyire szerencsétlennek lenni egy fiú miatt sosem éri meg... Egy másik fiú miatt ürességet éreztem, és hamar elmúlt, nem fájt annyira... De Ő olyan sebeket ejt rajtam, amik sokáig megmaradnak... És ez a hihetetlen és borzasztó, és bonyolult... A nagy szerelmem vele felejtettem el... Akkor azt hittem minden szép lesz, minden tökéletes... Hát tévedtem... De az ember a hibáiból tanul... Én valahogy nem mindig tudok... Miért nem lehet az élet gyönyörű...? Nem tudok és nem is akarok bosszút állni rajta... Szenvedett sokat miattam... De ez akkor se jogosít arra senkit, hogy a másik érzéseivel játszunk... Én még többet szenvedtem miatta... Én még sem csinálom ezt... Miért is...? Mert én más vagyok, mint Ő... Nagyon fáj sokminden az életben... De most elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy felemelt fejjel végig menjek az utcán, hogy magabiztosan bárkinek a szemébe nézzek, és mosolyogjak... Belül minden romokban... Mint egy szeméttelep, vagy egy vár, amit szétbombáztak... De elég, ha ezt egyedül én tudom... Nem fogom senkinek kiteregetni a szennyest, csak azért, hogy megmutassam... És hogy mindenki sajnáljon vagy hasonlók... Mindenki dugja fel magának a sajnálatot, vagy bármi mást amit szándékozik mondani... Nem érdekel... Tudom, hogy sokszor elcsesztem... De nem tehetek róla... Ha rajtam múlt volna, akkor minden szép lenne, még most is... De úgy látszik mostanában semmi sem jön össze... De igyekszek erős lenni... Hisz az is vagyok... És ha mégis elgondolkodnék rajta, elhessegetem a gondolatot... Mert MUSZÁJ erősnek lenni... Az élet nem csodaszép...? Mi van akkor...? Nem fog megszűnni attól semmi sem... Az élet megy tovább... És ez ellen már tényleg nem lehet semmit sem tenni... De mindenki a saját sorsának kovácsa... Csak mindenki másra fogja... Istenre, az ördögre, a sorsra, az időre... Pedig ez nagy butaság... De ha mindenki téveszmében akar élni, hát tegyen úgy... Én boldog akarok lenni... Nem mindig tudok úgy élni, ahogy szeretnék... Sokszor elkap a depresszió... De sok minden segítségével, próbálom magam kihúzni a válságból... És sokszor sikerül... Ha pár órára, vagy csak pár percre, nekem az is sokat jelent...

Egy kis utazgatás...

2 héttel ezelőtt sírva könyörögtem volna, hogy ne kelljen elmennem Szombathelyről... Nem akartam hazamenni Debrecenbe, mert nem akartam az amúgyse tiszta lelkemet felzaklatni... De megtörtént, és tényleg úgy éreztem, haza kell jönnöm, mert hiányzik mindenki, és megőrülök ott maradni... De eljöttek az utolsó napok, és kezdtem felfogni, hogy basszus.... Egy fél évig megint nem látom a családomat és a barátaimat... És az érzés valami borzalmas volt... Elmentem nagyjából mindenkihez, mindenkit megnéztem...Akit nem, attól e módon is bocsánatot kérek... Voltak jó, és voltak rossz dolgok, amíg otthon voltam, de igazából inkább a családom miatt... Nem voltak valami lelkesek, hogy láthatnak... Meg ha örültek is, az öcsém elbaszta az egészet, és sajnos nem tudok mit tenni, de a testvérem, és sajnos nem mondhatom, hogy húzzon el az életemből... Mindegy... Voltunk Pesten is... Az elment egynek... És utána lementünk Balatonhoz 3 napra... Mostanában ez volt a legjobb dolog, ami történt velem.... Mert nem gondoltam semmire és senkire... És annyira felemelő érzés, hogy nem kell semmivel sem foglalkozni... Csak a bulibulibuli!!!! És nagyon jó élményeim vannak erről az útról... De azért már jönni akartam haza, mert nagyon honvágyam volt, és már egyedül akartam lenni... De elkezdtem gondolkodni, hogy most oké, hogy minden fasza ithon vagyok stb... De mit fogok csinálni másfél hónapon keresztül még?! olyan izgi volt, mindig csináltam valamit az elmúlt 2 hétben... És most lehet tök uncsi lesz... Nem hiányoztam senkinek... Nem keres senki sem... Nem kellek senkinek... Legalább otthon ott volt a család... De most megint tök szar érzés... Olyan egyedül vagyok, nincs senkim, még anyu sincs itthon.. Mégsem tudom megszokni... Remélem jó lesz a szünet többi része is... Ha nem akkor meg így jártam... Mi más is járna nekem... De mindegy most jó a kedvem, nem akarom elrontani, hogy itt lelkizek saját magamnak... Csak lesz valami... Most pihenek... Aztán meg majd lesz valahogy.... : )

Sok csalódás és pofára esés után... Amikor még mindig szerelmes voltam a volt barátomba, egy buliba kavartam egy sráccal... Azóta odavagyok érte... Mindig együtt járunk bulizni, és a legrosszabb, hogy tudom, semmi nem lehet közöttünk... Mert hát fiatalság bolondság... Nem akarok komoly kapcsolatot blabla... Ömlik a szöveg a témáról... És ez mind fáj, és akárhányszor meglátom, és rám mosolyog, elolvadok... Édes, és nem bírom elviselni, ha a közelemben van... Mert szar érzés... Felejteni nem tudom, mert mindig látom... Nehéz, és tudja, mit akarok... Nem akar kihasználni... Oké... Én sem akarom, hogy a kurvája legyek... Éljen, bulizzon... Nyár van... Éljen az érzelemnélküli szex... Nem fáj, csak szar, hogy nem lehetek vele... Nem tudom, miért írtam ezt ide le, mert hülyeség, és utálom magam miatta, hogy sosem jön össze semmi... Szokd meg, és felejtsd el... Hogy felejtsek el egy olyan faszit, akit tudom, hogy nekem találtak ki? Rá sem bírok nézni, mert attól félek, hogy kitalálja mit gondolok... Pedig tudom, hogy ez hülyeség, mert senki nem tud a gondolataimban olvasni (csak egy valaki:))... Mégis annyira rossz érzés, és akárhányszor leírom, nem lesz tőle jobb... Mindig azt hiszed jobb jön a rossz után... És mindig rájössz, hogy ez csak egy mese, amivel eteted magad, hogy könnyebben tudj együtt élni az érzéssel... Próbálsz nem gondolni rá, próbálsz mást keresni... Mégsem lesz jobb... Mert mindig ott van... Mindig ott motoszkál a fejedben a gondolat... Csak egy sugallat... És máris rögtön padlón vagy... Pár napig jól érzed magad... Aztán megint eluralkodik rajtad az érzés... És ki se jössz a szobádból napokig, és csak sírsz, és szenvedsz, hogy ő nem a tied... Most is rosszul vagyok... És ha van egy nap, amikor nem csinálok semmit, bedepizek... Mindig csinálnom kell valamit, hogy jobban érezzem magam? Hát nem... Kurva nehéz... Erőt kell vennem magamon... Nem átlagos pasi... Egyszer az enyém lesz... Nagyon remélem... De most el kell engednem... És úgy tennem, mintha semmi nem történt volna... És eljátszanom a magabiztos csajszit, aki mindennel elégedett... A külsőm mást mutat, mint aki vagyok... De nem is baj ez... Hadd higgye mindenki, hogy mennyire szarok a világra... Az a lényeg, hogy le tudjam küzdeni magamban az érzést, és valahogy kitörölni... Hogy minden más legyen.... Elnézem a szerelmes párokat, szerelmes filmeket, stb... Álomvilágban nem élhetek basszus... Csak fel kell emelnem a fejem, mint már annyiszor megtettem... És mindenki bámulhat az utcán, és midnenki hiheti azt, hogy ez a csaj, belevaló, és de jó neki, hogy mindene tökéletes... Pedig egyáltalán nem... De legalább senki nem lát a "falak mögé"... Mert akármi van, mindig csak magadra számíthatsz....