Beforratlan sebekkel ébredek..

Minden napom jó... Minden nap jól érzem magam, jókedvű vagyok, és élek, ahogy csak bírok... De ezek csak a napom reggeltől addig tartanak, amíg haza nem érek.. Itthon már lekerül az álarc rólam... Egyedül saját magamnak nem játszom meg magam.. Amikor magamra maradok a kis lakásban, ahol minden Ő, akkor eszembe jut minden, és vérzik a szívem.. Minden nap azt várom, hogy talán becsenget... Hiába tette pokollá az életem, nem tudom gyűlölni, és abban reménykedem, hogy visszajön hozzám, és átölel, és megcsókol, és azt mondja, hogy örökre velem akar maradni, és nem akar mégegyszer elveszíteni... És ekkor mindig az jut az eszembe, hogy mondta már ezt párszor, és már nem lehet neki elhinni ezt... De a hiúságomnak annyira jól esne.. Nem megy nélküle.. Hiába történt minden rossz, hiába minden hazug szó, csak Őt szeretem, és csak vele tudnék boldog lenni... Sose leszek már boldog?? Mikor lesz vége ennek a rémálomnak?? Hogy lehet egy ember olyan, mint én... Miért nem tudom elfelejteni?? Miért nem vagyok olyan, mint Ő?? Miért nem tudok mással együtt lenni, aki szeret is?? Miért kell nekem az elviselhetetlen, viszonzatlan, fájdalmas szerelem és sóvárgás?? Miért nem lehet itt velem örökké, minden percben?? Csak akkor nyugodnék meg, és lennék boldog... A terveink miért nem valósultak meg?? Én csak arra vágyom már... Annyira haza akarok menni.. Hiányzik a családja, ahol szerettek is.. Ahol szeretet vett körül mindig... Ahol Ő ott volt mindig... Miért nem mehetünk vissza arra az időszakra, amikor még csak ismerkedtünk?? Nem tudom, hogy megváltoztatnék-e valamit.. Nem hiszem.. Mert ez a szerelem, hiába alakult így, akkor is életem legboldogabb időszaka volt.. Csak már nem tudom, hogy igaz volt-e egyáltalán... Miért nem ébredhetek fel mellette egy reggelen, és mondaná, hogy ez csak álom volt kicsim.. Miért kaptam gyűrűt?? Minek kellett?? Semmi jelentősége nem volt számára ezek szerint.. Én voltam az első lány, akit bemutatott a családjának.. Minden hiába?? Semmi nem olyan már mint volt... Szivesebben lennék inkább ugyanaz a drogos picsa, aki voltam előtte.. Mert akkor zavartan, de legalább éltem, és nem volt ki miatt szenvednem, csak éltem bele a világba.. És miután az életemre tört, nem volt megállás.. Először az egekig emelt, aztán a pokolra jutottam... Minden éjjel nem tudok elaludni, mert gondolkozom, felidézem az emlékeinket, elképzelem, milyen lenne ha itt lenne velem.. Ő a hátterem a telefonomon, minden nap 20-szor megnézem a képeit.. Legalább így lássam az arcát.. Annyira hiányzik az a kis mosolygós arc, ahogy rám néz, ahogy szorosan megölel, és azt mondja szeretlek.. Ő a mindenem, képtelen vagyok nélküle élni, képtelen vagyok nélküle elképzelni az életem.. Most csak élek a világba, majd leérettségizem valahogy, és azután is lesz valahogy.. Nem igazán érdekel... Nem tudok rágondolni.. Mert volt egy álmom, volt egy tervem, egy jövőképem, amit életem szerelmével képzeltem el.. És most minden romokban, nem tudok felállni.. Hiába vagyok erős, minden éjjel róla álmodom.. Vele kelek, vele fekszek.. Pillanatokra, amikor álmaimban együtt vagyunk, úgy tűnik valóság, és annyira jó.. Tudom, most is van egy másik barátnője.. Fáj is meg nem is.. Mert remélem, hogy legalább boldog, ha már velem nem volt az.. És mégis fáj, mert tudom, hogy mást ölel, mást csókol, másnak mondja: szeretlek.. Szeretem, elengedem.. Nem fogok könyörögni, béküljünk ki.. Pedig néha szívesen elmondanám neki, hogy őrülten hiányzik, és jöjjön ide.. De nincs bennem bátorság, félek a visszautasítástól.. Ezért sosem fogom tudtára adni az érzéseimet, és amúgy sem tudnám, mert még mindig nem elérhető sehol sem.. Elviselhetetlen ez az egész, nem értem, nem is fogom, mert nem kapok választ.. Néha úgy érzem van még remény, de mindig rá kell jöjjek, hogy csak üres reményeim vannak Vele kapcsolatban.. Csak szeretném azt hinni, hogy minden rendben lesz újra, mint régen, olyan boldogok leszünk.. Nekem az minden álmom minden éjjel, minden nap.. De sajnos hiába várok a semmire, mert a lelkem mélyén tudom, felesleges ez az egész.. Minden reggel a fájdalommal ébredek.. Elmúlhatna már ez a fájdalom, elmúlhatna már a sok sírás.. Örömkönnyeket akarok, boldogságot akarok.. Őt akarom.. Örökké...