Viharok előtt... A kezdet...

Nagyon rég blogoltam már.. De csak most sikerült újra belépnem.. Nos legutolsó blogbejegyzésem azt hiszem novemberbe volt egy szülinapi buli után.. Azóta sok minden megváltozott.. Elkezdődött egy olyan korszak az életemben, amikor csak buliztam, és olyan dolgokat csináltam, amiket nem lett volna szabad.. Mégis megtettem, mert azokban a pillanatokban, abban az időszakban úgy éreztem jónak.. November elején, őszi szünet kezdetén megismertem egy embert, akiről nem gondoltam volna, hogy életem meghatározó alakja lesz... Nem gondoltam, hogy a sok estét, amit a vele való beszélgetéssel töltöttem, neki többet jelent, mint nekem.. Ő be volt drogozva, nem tudott aludni, én pedig a kialudtságom miatt tudtam fenn lenni hajnalig.. És így ment ez egy pár napig, hétvégére eltűntünk, buliztunk mindketten... Azért nem is foglalkoztam vele, mert mindössze 450 km van köztünk.. Ezért nem láttam értelmét... És én sosem gondoltam rá úgy, de valahogy napról napra jobban kezdett levenni a lábamról.. És van hozzá érzéke nem kevés, mindig eléri, amit akar.. Idő közben voltak más fiúk, akiket megismertem, akik itt voltak a közelemben, és rendesek voltak, és nagyon szerettek engem... De én mindegyiket visszautasítottam, utólag jól megbántam, de így jártam... A lényeg, hogy egyre jobban kezdtem beleszeretni msnen keresztül, de ő belém méginkább.. Nagyon édes volt, és lassan a szenvedélyemmé vált, mindennél fontosabb volt, hogy beszélhessek vele minden nap minél többet.. Viszont tudni kell, nem egy átlagos srácról van szó... Fél évvel fiatalabb nálam, nem jár iskolába, és vannak bizonyos káros szenvedélyei.. De amikor odavagy valakiért mindez nem érdekel.. Nem érdekelt semmi más, csak Ő.. Majd túladagolás miatt kórházba került, ki voltam készülve, nem tudtam róla semmit, majd napok múlva a tesója hívott fel, hogy nyugodjak meg... Ezután napokig csak telefonon beszéltünk, volt amikor össze is vesztünk, de csak azért, mert féltettük, és szerettük egymást, pedig akkor még szó nem volt kézzel fogható érzelmekről.. Aztán hazament a kórházból, és megígérte, hogy eljön Szombathelyre hozzám.. Nem is akartam elhinni, olyan volt mint egy álom... De az álom csak ezek után kezdődött el... Először voltak viharos események.. Megígérte, hogy jönni fog, de nem jött.. Majd bevallotta, hogy fél attól, hogy nem fog nekem tetszeni, és fordítva, és hogy ilyen messze elmenni valakiért, az is kicsit durva.. Én megértettem, és próbáltam megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj.. És amikor tényleg eljött, azzal is volt probléma.. Kimentem elé a vasútra csütörtök este, december 2-án, de ő nem szállt le.. Összetörtem, sírtam, sírva hívtam a tesóját, az anyukáját, senki nem tudott semmit, már a rendőrséget akarták hívni.. Hazamentem, alig tudtam aludni, aztán hajnali 5 körül felhívott, hogy lekéste az utolsó csatlakozást, és M.-nél aludt, és hogy 9-re menjek ki elé vasútra.. Kimentem én, kis hős szerelmes.. Szakadt a hó, fáztam is, és a vonat is késett.. Féltem, hogy nem fogom megismerni.. Beért a vonat, a szívem majdnem kiugrott a helyéről, néztem ártatlanul ki a fejemből... És akkor láttam jönni felém, szorosan megölelt, és így voltunk percekig... Annyira édes volt, azt hittem álmodom, kézen fogva mentünk haza a hóesésbe.. Nem is csókolt meg, meg semmi, csak fogta a kezem.. És mivel nekem mennem kellett egy előadásra, hogy legyen igazolásom, otthon kellett hagynom, de mivel nem aludt semmit az éjjel, így nem is volt annyira gázos... De nem is akart elengedni, felkapott az ölébe, bevitt az ágyra, szorosan megölelt és megcsókolt először, és azt mondta nem mehetek sehova.. De muszáj volt elmennem.. Mikor hazaértem aludt, és bebújtam mellé.. Órákat beszélgettünk egymást átölelve.. Annyira biztonságban még nem éreztem magam, mint akkor... Én akkor még nem nagyon tudtam, hogy milyen az, szeretni és szeretve lenni.. És az érzéseimet sem mertem kimutatni, mert féltem... Féltem a csalódástól, de idővel ez elmúlt belőlem, pedig rosszul tettem, hogy megnyíltam, ez volt a vesztem a későbbiekben... Még aznap lefeküdtünk egymással, életemben akkor volt először orgazmusom, fél óráig nem bírtam felkelni, le volt zsibbadva mindenem.. Nagyon jó volt vele, figyelmes volt és szerelmes, és még az első napnak se volt vége.. Megismerte a barátaimat első nap, és ők is nagyon szerették.. A napjaink körülbelül ugyanúgy teltek.. Sokáig aludtunk, ettünk szeretkeztünk, tvztünk, cigiztünk, beszélgettünk.. A szexuális életünk nem volt valami jó az elején.. Jó ez így nem igaz.. Nem voltunk összeszokva eléggé, én még eléggé tapasztalatlan voltam.. De napról napra jobb lett, csiszolódtunk, és naponta minimum 4-5ször csináltuk.. A rekord a 8 volt egy nap.. És akkor még voltak szeretkezéseink, szép romantikus estéink, nagyon szép volt.. Mivel hiányoztam suliból, ezért is volt király.. Nem untuk meg egymást sosem, inkább faltuk egymást, napról napra jobban odavoltunk egymásért.. Életem legboldogabb egy hete volt... Sosem fogom elfelejteni, hogy milyen is boldognak lenni.. Hogy milyen a világ legboldogabb emberének lenni... Ilyet még sosem éreztem, és nem tudom, hogy fogok-e még valaha.. Az ő szerelme jelentett nekem mindent, ő volt az élet, mindenem odaadtam volna érte.. Közös jövőt terveztünk már az első héten, sőt még amikor csak beszélgettünk már akkor is... Sajnálom, hogy nincsenek már meg azok a beszélgetések, de sajnos újra telepítette a gépem, ezért midnenem elveszett... Nagyon beleéltem magam ebbe a kapcsolatba, magával ragadott a szerelem, és a szép szavak, a boldogságom határtalan volt, a föld fölött jártam 20 centivel... Mindenki örült, mert látták, hogy végre boldog vagyok, és hogy a srác is rendes... Sajnos mindenkinek csalódnia kellett ebben a történetben is...