Ez már tényleg bolondság...

Mégis volt folytatás.. Elterveztem, hogy haza megyek Debrecenbe, hogy Orsikával legyek.. Nagyon terveztem ezt az utazást, de valahogy ezt Ő is megtudta.. És írt nekem, hogy találkozzunk, és hogy beszéljünk róla.. Belementem, sajnos.. De még mindig ugyanúgy szerettem, és bármit megtettem volna, hogy utoljára érezhessem, és láthassam.. Találkoztunk, végülis kibékültünk újra.. Utolsó este vele aludtam, és úgy éreztem tényleg minden olyan, mint volt.. Boldognak éreztem magam.. Hazajöttem és újból megtörtént.. 2 nap után megint nem írt vissza, nem adott jelt magáról.. És újra kidobott.. Nem tudom, hogy ez az én hibám-e.. De miért baj az, hogy szeretem, és szeretnék segíteni, hogy leszokjon?? És az is baj, hogy vele akarom leélni az életem, mert másra nem tudok ránézni úgy?? És az a baj, hogy nem bírtam elfogadni sose, hogy ezt tette velem, és bántottam én azért mert ő ezt tette.. Mert így volt, de szó nélkül tűrjek el mindent.. Mái napig nem tudtam elmondani a véleményem, mert nem elérhető számomra.. Szerintem csak túl gyáva, hogy megmondhassam, mert tudja, hogy igazam van.. Én csak szeretném megbeszélni, hogy letudjam zárni magamban.. Mert így nem tudom.. Így csak szenvedek.. És én hülye még mindig abban reménykedek, hogy megkeres, és visszajön hozzám.. Pedig nem sok esély van rá.. És igazából sok értelme sincs, nem is nagyon akarom.. Nem tudok benne bízni, nem tudok ezekkel az érzésekkel együtt élni.. De az a kibaszott nagy helyzet, hogy nélküle végképp nem tudok élni.. Hiába van halálra van ítélve a kapcsolat.. Neki már 2 barátnője volt a 4 hónap alatt, nekem meg egy barátom.. Egyik sem tartott egy hétnél tovább, de akkor is... Nem várhatnék már semmit tőle.. De most is itthon ülök már 2 napja, és még fogok is 4et egyedül fogok tölteni.. És egyfolytában azon agyalok, hogy utoljára amikor ennyi időt itthon töltöttem akkor is vele voltam.. És eszembe jutnak az emlékek.. Itt mindenről eszembe jut, akárhova megyek ebben a kis lakásban.. Akárhova megyek Szombathelyen, itt is nagyon sok helyről Ő jut az eszembe.. Akárhol vagyok a gyűrű, amit tőle kaptam mindenhol velem van.. Abból már kinőttem, hogy a pólójával alszok, de visszavinni se bírnám.. Nagyon sokminden dúl most bennem.. Lehet a bezártság is, és minden.. Az ő szerelme az egyetlen dolog az életemben, amiből erőt tudok meríteni a továbbiakhoz.. Mint mondtam, nem a rosszra emlékszem, csak a jóra.. Szimplán csak annyi fáj, hogy nem tudom miért érdemeltem ezt, és miért nem lehet ezt megbeszélni normális emberek módjára.. Miért kell bújkálni a másik elől?? Nem értem, nem is fogom.. Nem tudom mi lesz velünk.. Nagyon hiányzik, és az is hiányzik, hogy volt egy családom, ahova szívesen mentem haza, mert szerettek.. Nagyon hiányzik minden, ami volt... Én szerelmes még nem voltam, most azt hiszem ez az volt.. Nekem mindennél fontosabb Ő, és ha így boldog, akkor elengedem, mert szeretem.. Ha vissza jön hozzám, akkor biztos visszafogadom, de ahogy elnézem nem sok esély van rá... Muszáj továbblépnem... De most még ez nem fog menni.. Kell egy kis idő, hogy megemésszem.. Bele fog telni egy fél évbe talán.. De erős vagyok, vannak mélypontjaim, mint ez a pár nap, de ezek is kellenek.. Nagyon szeretem, és fáj, hogy így van vége...