Valami történt...

A gyönyörű 7 nap után az elválás nagyon nehéz volt... Sírtam is eleget miatta.. De nem kellett sokáig várni a következő találkozásig.. Közben voltak veszekedéseink, de csak a távolság és egymás hiánya nehezített meg mindent, ezeket hamar elsimítottuk.. Amikor legközelebb találkoztunk, akkor kezdtem tényleg elhinni, hogy tényleg igazi.. Akkor volt a 18. szülinapom, és vele tölthettem kettesben.. A szülinapi bulimon is ott volt.. Olyan boldog voltam, mindig csak erre vágytam.. Minden évben, amikor a családommal ünnepeltem, és elfújtam a tortán a gyertyákat, mindig csak azt kívántam, hogy a szerelmemmel tölthessem a szülinapom.. Akkor következett a téli szünet is, és több mint 3 hetet voltunk együtt egyfolytában... Hazamentünk a családjához, megismertem mindenkit.. Mindenki szeretett, én is szerettem őket.. A napjaink ugyanolyan boldogságban teltek minden nap.. Ám boldogságom határtalansága kezdett elmúlni, ugyanis egyre jobban éreztem rajta, hogy nem bírja.. Hogy sok neki.. Nem tudom, hogy a drog hiányzott-e neki, vagy mi más, nem is érdekel.. Éreztem, hogy el fog hagyni.. És ezt neki is hangoztattam, de erre azt mondta, hogy hülye vagyok.. Sajnos haza kellett jönnöm, eltelt 2 nap, és be is következett, amit megjósoltam... Hozzátenném, nem tisztán emlékszem mindenre, a jó dolgokra mindenre, de a rosszakra kevésbé.. Nagyon sokat veszekedtünk, bejött a képbe egy másik csaj, nem beszéltünk napokig, eltűnt, nem tudtam semmit.. Majd vasárnap este vagy hétfő már nem tudom, beszéltünk, és meg mondta, hogy belőtte magát, és megcsalt.. Enyhén jött rám a sírógörcs, de én ezek után se lettem volna képes elhagyni, mert nagyon szerelmes voltam.. Mégis vége lett, de mint később megtudtam, a lány rendezte így.. Azt hittem meghalok, nem bírtam nézni, ahogy ki volt írva msnre, hogy így szeretlek úgy hiányzol.. Nem tudtam elképzelni az életem nélküle.. Néha rámírt, és előadta a szöveget, hogy még mindig szeret, nem tud nélkülem élni, nélkülem nem jó semmi.. Mégis B.-vel volt, nem velem.. Majd napokig megint nem beszéltünk, és ez így ment egy két hétig.. Aztán szakítottak, és mivel annyira szerettem, adtam neki még egy lehetőséget.. Közben pedig annyi gondom volt, csak egy kis boldogságot szerettem volna érezni a sok rossz helyett.. Aztán eljött újra, de már semmi nem volt olyan, mint volt.. Pedig arról álmodtam, hogy minden olyan lesz, mint volt.. Mintha a fellegekben járnánk vagy ilyesmi.. De nem így történt.. Itt volt az öcsém, és a drog.. És ez mindent elrontott.. Sokszor nem volt mellettem, sokszor hagyott itthon egyedül.. A drog miatt.. De amikor tiszta volt, mindig megbánt mindent, mint általában mindig.. Akkor volt a szalagavató előtti hét, én nagyon beteg voltam, de muszáj volt próbákra mennem.. És volt amikor utánam jött, pedig azt sem tudta, hogy hol van a sulim.. Ez volt az első 2 napba, és utána már nem engedte el a kezem.. Kicsit megnyugodtam, örültem, hogy velem volt.. És pár nap után újra hazament.. És én megint elkezdtem félni.. Kezdetben úgy tűnt teljesen felesleges a félelmem.. Nem veszekedtünk, és terveztük, hogy hogyan fogjuk megünnepelni a 3 hónapot, ha jön.. Ám amikor eljött volna az idő, hogy jöjjön, újra kidobott... Megint se szó se beszéd.. Ekkor már nem készültem ki, nem tudtam mit tenni, elfogadtam, csak abba nem nyugodtam bele, hogy miért nem érdemlek annyit, hogy legalább megbeszéljük, vagy tudjam miért.. Írtam neki levelet, amire végülis kaptam választ.. Megnyugodtam, lezártam magamban, vagyis úgy hittem nincs már több folytatás...