Egy szép este csúnya befejezése...

Gyönyörű napra ébredtem tegnap... Megbeszéltem a barátnőimmel, hogy mivel este karnevál van, elmegyünk bulizni, nálam alszanak, és minden tök jó lesz... Minden fantasztikusan alakult, megittunk egy csomó piát, találkoztunk a barátainkkal, elmentünk bulizni, de... De nem volt jó parti, átmentünk egy másik szórakozóhelyre... Még akkor is faszán éreztem magam, annyira jó kedvem volt, hogy az lehetetlen.. Megérkeztünk, és a taxiból kiszállva, ki volt akit először megláttam??? Na persze, hogy Ő volt az... Megláttam, elkezdtem sírni, nyafogni, mert pont akkor ment el onnan... De nem mentem utána, úgy gondoltam nem kíváncsi rám... Majd ilyen szar kedvvel nem volt kedvem se piálni tovább, se táncolni... Kiültünk egy parkba... Annyira csak rá gondoltam.... Nem bírtam, fel akartam hívni... De meggondoltam, és kinyomtam, azt hittem meg se csörgettem.. Nyugodt is voltam, és kicsit jobban éreztem magam, hogy volt ennyi eszem, és voltam olyan erős, hogy megálltam... De sajna 1 perc múlva telefon... Ő volt az... És elmondtam neki, hogy láttam stb... És akkor elkezdi: jól van, ha így érzed, hogy nem vagyok rád kíváncsi, akkor leteszem, csá.. És akkor megint sírtam, és áhh a faszom is ki volt, hogy ennyire hülye voltam... Minden boldogságomat elrontja... Annyira jól éreztem magam, és elrontja... Lehet én vagyok a túl hülye, sőt biztos... Sikítani tudnék, miért fáj ennyire.. És most megint padlón érzem magam, nem bírok élni nélküle, de nem is bírok vele együtt létezni...Minek ismertem meg?! Minek van ez az egész??? Abba akarom hagyni, mert nekem ez túl sok... Most letiltottam msnen... Nem tudom meddig bírom ki.. De muszáj lesz egy jó darabig, mert ez így nem mehet tovább... Kikészültem, nem bírom, SOK... Nem tudom mikor fogok sírni.. Mert az azt fogja jelenteni, hogy tényleg vége... Sosem sírtam igazán miatta, mert tudtam, hogy nincs vége... Nyugodt életre vágyom, de mellette nem lehetek az... Másra van szükségem... De nem érzem, hogy mással boldog tudnék lenni...