Broken smile....

Mindenki boldog.... A környezetemben mindenki boldog és szerelmes... Csak én nem... Örülök, hogy a barátaim boldogok, és rátaláltak az "igazira"... De én miért nem lehetek boldog??? Nem hiszem, hogy más többet tud nálam... Lehet nekem ez jár... Ezzel kell együtt élnem... Akivel együtt akarok lenni, az persze senkinek nem tetszik... Engem senki nem ért meg... Addig jó voltam egyeseknek, amíg kellett egy "tartalék", aki - ha esetleg nem jön össze a másik csaj, akkor ott lesz ő egy dugásra - mostmár leszarja a fejem... Nem megyek semmilyen bulira, hogy a szerelmes párokat lesegessem egész este, vagy hogy szobára mennek, vagy ilyesmi... Nem kérek belőle köszönöm... Én nem lehet együtt a szerelmemmel, akkor nem akarom, hogy kárörvendően mindenki a szemembe röhögjön... Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretem őket, csak fáj, hogy senkit nem érdekel az én boldogságom... Ezúton is bocsánat, ha bunkó voltam ma... De valahogy a seb nem engedett... Nem veszek komolyan semmi olyat, amiről tudom, hogy nem kell, de amikor a lelkembe gázolnak, az nagyon tud fájni... Mindenki boldog, és beleszarnak, hogy mivan a másikkal... Elvakít a szerelem... Rajta nyugodtan, ne is hívjanak... Csak ha baj van... Mindenki mellett állok, még ha ők nem is álltak mellettem, amikor nekem volt rájuk szükségem...Fájdalmas, ha az ember rájön, hogy igazából a barátai, akikre azt hiszi, hogy igaziak, nem is azok... És csak érzelmileg kihasználnak.. 2 embert tudok mondani, akit tényleg érdekel mi van velem, és ők álltak mellettem, amikor lelkileg egy nulla voltam... Ők itt vannak, itt is maradnak, nem számít sem pasi, sem semmi... Nagyon fáj azért, hogy így alakult... A lelkem mélyén mindig is éreztem ezt.. Hogy csak úgy vagyok nekik... Már semmi nem lesz olyan... Már nem köt minket össze semmi... Mindenkit más cél érdekel... Ők együtt tudnak maradni... Mert egy a fontos.. A szerelem... Nekem is... De 1: nem érdekli őket, 2: én nem úgy szeretek, mint ők... Lassan eltávolodunk, elfoglaltak leszünk, és a végén már nem beszélünk, és nem is találkozunk... : ) Ezen csak mosolyogni lehet, mert ez nem az én gyengeségem... Lehet én is voltam hasonló, de én igyekeztem mindenkivel ugyanannyit foglalkozni... Nem is vájkálok semmit, senkinek nem hányok a szemére semmit... Csak elvonulok... Kiszállok... A motor ugyanúgy megy tovább, mint ezelőtt... Észre sem veszik, hogy nem vagyok ott... Láthatatlan vagyok, de csak azok látnak, akik igazán akarnak... Mindenki legyen boldog, maradjon is az... Csak ne kössék az orromra.. És azt sem, hogy én basztam el.. Nem vagyok rá kíváncsi, ez az én szegénységem, én tehetek róla, de tisztában vagyok a hibáimmal, nem kell, hogy mindenki a szememre vesse... Minden fáj, napról napra több a seb, egy hét múlva iskola, semmi nem oké, elegem van, nem szeretnek viszont... Mi kell még??? Nekem semmi... : \