2 héttel ezelőtt sírva könyörögtem volna, hogy ne kelljen elmennem Szombathelyről... Nem akartam hazamenni Debrecenbe, mert nem akartam az amúgyse tiszta lelkemet felzaklatni... De megtörtént, és tényleg úgy éreztem, haza kell jönnöm, mert hiányzik mindenki, és megőrülök ott maradni... De eljöttek az utolsó napok, és kezdtem felfogni, hogy basszus.... Egy fél évig megint nem látom a családomat és a barátaimat... És az érzés valami borzalmas volt... Elmentem nagyjából mindenkihez, mindenkit megnéztem...Akit nem, attól e módon is bocsánatot kérek... Voltak jó, és voltak rossz dolgok, amíg otthon voltam, de igazából inkább a családom miatt... Nem voltak valami lelkesek, hogy láthatnak... Meg ha örültek is, az öcsém elbaszta az egészet, és sajnos nem tudok mit tenni, de a testvérem, és sajnos nem mondhatom, hogy húzzon el az életemből... Mindegy... Voltunk Pesten is... Az elment egynek... És utána lementünk Balatonhoz 3 napra... Mostanában ez volt a legjobb dolog, ami történt velem.... Mert nem gondoltam semmire és senkire... És annyira felemelő érzés, hogy nem kell semmivel sem foglalkozni... Csak a bulibulibuli!!!! És nagyon jó élményeim vannak erről az útról... De azért már jönni akartam haza, mert nagyon honvágyam volt, és már egyedül akartam lenni... De elkezdtem gondolkodni, hogy most oké, hogy minden fasza ithon vagyok stb... De mit fogok csinálni másfél hónapon keresztül még?! olyan izgi volt, mindig csináltam valamit az elmúlt 2 hétben... És most lehet tök uncsi lesz... Nem hiányoztam senkinek... Nem keres senki sem... Nem kellek senkinek... Legalább otthon ott volt a család... De most megint tök szar érzés... Olyan egyedül vagyok, nincs senkim, még anyu sincs itthon.. Mégsem tudom megszokni... Remélem jó lesz a szünet többi része is... Ha nem akkor meg így jártam... Mi más is járna nekem... De mindegy most jó a kedvem, nem akarom elrontani, hogy itt lelkizek saját magamnak... Csak lesz valami... Most pihenek... Aztán meg majd lesz valahogy.... : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése