Mr.Perfect újabb bevetése...

Egy újabb baráti összejövetel, ahova nem akarsz menni, de mégis elmész, mert a barátnőd 18. szülinapja van.. Kiderül, hogy Mr.Perfect is ott lesz.. És engem ez hol érdekel?? Nem igazán.. Bementünk, nagy öröm a barátoknak.. Minden okés volt, elkezdtünk iszogatni.. Később meg érkezett Ő is, teljesen semleges volt minden részemről.. Egy kis teremben voltunk.. Én az egyik végében, Ő a másikban.. Éreztem, hogy mindig a néz a szeme sarkából, éreztem magamon a pillantását.. De úgy gondoltam, csak bemesélem magamnak, ezért nem is foglalkoztam vele.. Ölelgettem a barátaimat, nevettem, eléggé jól éreztem magam.. Kis idő elteltével elkezdi nekem, hogy nekünk beszélnünk kell... Meglepődtem, mondom nekünk nincs miről beszélnünk.. Mégis kimentem vele, és elég fura volt, nem tudtam mit is mondjak, ott volt a kínos csend néha.. Olyanokat mondott, aminek értelmét nem láttam.. Hogy Ő nem szerelmes belém.. Mondom ezt mondania sem kell, én sem vagyok belé.. Meg hogy lelkiismeret furdalása van a múltkori miatt.. Mondom nem kell, egyszer volt, jó volt, jól éreztük magunkat.. És ennyi.. Kidumáltunk így mindent, a barátnőjét viszont még mindig nem nagyon tudtam kihúzni belőle.. Már észrevettem, hogy nagyon közel van hozzám.. És azt mondja, hogy de most megint smárolni akarok.. És közeledett, de én eltoltam, mert nem tudom, nem éreztem jónak.. Aztán végülis smároltunk, és ahhh annyira jóó volt... És akkor mondtam, hogy elég, mert csak összezavar.. És nem értettem az egészet.. Aztán benyögte, hogy mit szólnék hozzá, HA CSAK SZEX LENNE?? Normális az az ember, aki ilyet kér egy normális csajtól?? Hát nem.. Csak meresztettem rá a szemeimet, és nem tudtam eldönteni, hogy ez most vicc, és nevetnem kéne, vagy halálkomoly, és sírnom kéne.. Pedig komolyan mondta, és azt mondta, hogy gondolkozzak rajta... De ez mekkora.. Ott a barátnője, akkor miért van rám szüksége??? Válasz: Pécsen lakik, és nekem szükségem van rá(d), meg a szexre, hogy szeressenek... Mekkora egy vicc, komolyan.. A barátnője 14 éves, Pécsen lakik, nem szeretkezik vele.... Ez nagyon gázos.. Főleg egy 18. éves srácnak.. Bár Mr.Perfect esetében ez lehet jó dolog.. Aki hozzátéve szűz... Mi kell még?? Az oviba visszakerülök?? Na nem bántom bimbózó kapcsolatukat, ami szerintem, ha én képbe kerülök nem fog sokáig tartani.. Nem célom szétszedni őket, de nekem is ez a pasi kell, és több mindennel rendelkezem, mint az a kislány.. Mindegy ezt csak Mr.Perfect tudja, hogy mi kell neki, és mire van szüksége... De akkor is úgy érzem, hogy ha belemennék ebbe, lehet megszeretném, ezt neki is mondtam... De mi lenne, ha Ő is megszeretne?? Most menjek bele egy olyan kapcsolatba, ami titok lenne, titkolóznom kéne a barátaim előtt??? Mert Ő nem akarja, hogy elmondjam bárkinek... Főleg nem bizonyos embereknek... És nem is fogom, mert nem bízom bennük.. Most vagy elkezdem ezt a kapcsolatot, és próbálok közömbös maradni, és talán egymásba szeretünk, és boldogok leszünk, vagy el dobok magamtól egy olyan lehetőséget, amit lehet később megbánnék.. Lehet keresni sem fog.. Akkor lehet jól járok.. Vagy nem... Majd lesz valahogy.. De akkor sem értem, és nem tudok kiigazodni Mr.Perfecten.. Mert miért mondja azt másoknak, hogy megbánta, és nem is vagyok az esete.. Most meg nekem áll a féltékenységével, és hogy jó csaj vagyok, és hogy nagyon jól érzi magát velem.. Lehet csak szeretethiányból csinálja??? Minden pasi ezt csinálja..? De Ő legalább tiszta, és meg tudjuk beszélni a dolgokat, ami nagyon fontos... Nem tudom, de megmutatom neki, hogy igen is érek annyit, hogy szeressen.. De ha egy hónap után nem hagyja el a kislányt, akkor én végzek vele...

Vagy én vagyok hülye, vagy mások a nemnormálisok...

Egy jó kis csajos este... Koktálozgatás, rövidezés, sok nevetés, meg minden olyan téma, amiről nem beszélünk nyilvánosan... : ) Már kezdetem bedepizni M. miatt... De Ők mindig felvidítanak... : ) Hazajövök---> facebook---> A. párja xy... Hát azt hittem megőrülök, mert annyira csúnya, és fel se érhet hozzám... Szétvetett az ideg, mert amiket mondott rólunk, és stb... Hát nem azt mondom, leszartam, de tényleg, hiába ő Mr. Perfect... Mert szenvedjen aki hülye, ha meg neki jó így, akkor leszarom... De ha egy szőke bombázó lenne a barátnője, nem érdekelne, mert akkor tudom, hogy minden oké... De ez a csaj... Hova alacsonyodik A.? Nem hiszem el kajak... Ez rám nézve szégyen... Mert jobb egy ilyen csaj, mint én??? Hát nem hiszem el... És még egyszer nem hiszem el... Mi a faszom ez??? Jó mindegy, leszarom... Nekem nem lényeg.. Hány pasival kavarok én...??? Vagyis na... És M.-mel is kivan a faszom, mert minek foglalkozik velem, ha ott van neki M.??? Minek szívózik velem??? Nem bírom amit velem tesznek... Mert erre vagyok jó??? Nem értem őt.. Amikor meg beolvasok neki, akkor meg nem tom, vagy nem érdekli, vagy nem vesz komolyan, vay fogalmam sincs.. Mindig azt mondja, hogy majd személyesen megbeszéljük, de 1 mikor lesz az, 2 ki tud addig várni, 3 ki hiszi el, hogy tényleg nem békültek ki... De erre is azt mondja, hogy nem, de ugyse érteném.... Miért nem??? Nem vagyok hülye gyerek, felfogom... Neki is mondtam, hogy annyit kéne mondania, hogy kibékültünk és csáó... De biztos én vagyok a hülye... Vagy nem tudom... Talán ők nem tudnak értékelni engem... Vagy csak én vagyok túl negatív, és nem hiszek el nekik semmit.. Vagyis M.-nek... Vagyis csak félek a csalódástól... És R.-nek sem hiszek már... Megint előadta, hogy talizzunk, stb. Minek??? Minek csináljuk ezt?? És megint úgy hozza ki az egészet, hogy én vagyok a bunkó, és én szarok a fejére... Hát nem hiszem... De nem is érdekel... Az összes pasi kinyalhat, aki ezt csinálja velem... Leszarom... Büdös parasztok...

Alone in the dark...

Kikészít az egyedüllét... Folyton egyedül, itthon a sötét szobában... Belül is csak sötétség van.. Az emberek teljesen tönkre tesznek a viselkedésükkel, a szavaikkal, a tetteikkel... Csak arra vágyom, hogy valaki átöleljen jó sokáig, és úgy érezzem, a karjai között biztonságban vagyok... Biztonságra vágyom... Nincs velem az anyukám, és nagyon hiányzik... Hiányoznak a barátaim... Hiányzik minden, amim volt... Sírnék, de nem tudok... Bánt a világ, nagy a súly a szívemen... Folyton az visszhangzik a fejemben, hogy egyedül vagyok.. Mert úgyis érzem... Bár ne így érezném, bár tudnám, hogy például most is van kihez odamennem, aki megért, és tanácsot ad a problémáimra... Hiányzik a családom... Hiányzik mindenmindenminden... Miért nincs egy könnycseppem sem??? Miért fáj ennyire??? Összezavarodom... Talán mindenki csak játszik az érzéseimmel??! Már nem tudok megbízni senkiben, mert mindenki eljátssza a bizalmam... Miért nem lehet senkiben megbízni??? Csak ugyanazok a gondolatok járnak a fejemben... Hogy M. miért csinálja ezt velem, ha Pesten lakik, és állítólag van barátnője... Ha szerelmes vagyok, nem nézek másra... És R.-re miért jött rá megint, hogy velem akar lenni??? Nincs kit dugnia??? Vagy mivan vele??? És L. miért adja elő nekem ugyanazt a szöveget, amit már 2 barátnőmnek??? És B. miért olyan idegesítően nyomulós??? És tudom, hogy a barátaim megérdemlik a boldogságot, de akkor én miért nem??? Ennyire szerencsétlen nem lehet valaki, mint én... Mikor lesz jobb??? Mikor leszek boldog??? Mikor lesz vége ennek??? Egyedül a sötétségben...
De még meddig???

Is she my BFF....?

Már minden elterveztem a szülinapjára... Úgy éreztem minden tökéletes, hétvégén hatalmasat buliztunk, minden fasza volt, erre nem össze veszik velem, és elkezd bunkózni...? Egy olyan pici dolgon, amit normálisan is meg lehet mondani az embernek, de ha valakivel baja van, akkor azt rajtam vezeti le.. Mert rajtam lehet... Most nem beszélünk, fáj ez az egész... Nekem fáj, hogy Ő Cs.-t mondja legjobb barátnőjének... Neki az fáj, hogy én V.-t nevezem annak... És ő csalódik bennem...? Sosem voltam elég jó neki, mindig belém kötött, hogy én picsa vagyok... Ha szeret, elfogad, ha még kicsit picsás is vagyok, de én ezért küzdöttem, hogy az emberek figyeljenek rám, és ne legyek szürke kisegér... Azt akartam, hogy ha végig megyek az utcán megnézzenek az emberek... És mostanában már ez fordul elő többet... De neki ez nem tetszik... Ha nem tetszik, így járt... Folyton elmondta a titkaimat másoknak... Mindig meg akarta mondani mit csináljak, kivel, hol, és mikor... Remélem, így jobban érzi magát... És így kiteljesedik az élete... Annyira megalázónak érzem ezt az egészet... Megalázottnak érzem magam teljesen... Tönkre tesz.. Szedem a gyógyszereim, nem tudok aludni, fáj minden, nincs elég gondom, de neki persze bele kell rondítania az életembe... Egész nap ezen rágódom, és tudom, hogy ő le sem szarja... És még most is csak fájdalmat akar okozni... Mert ha nem vele vagyok, akkor ne legyek senkivel... Tisztára mint egy szerelmi kapcsolat... Nekem is fáj, hogy a sárvári kis barátnőivel többet van, jobban szereti őket, és a többi... Nem kell szeretnie... Csak akkor szeret, ha valami kell... Amikor gondja volt, csak én voltam mellette... Most minden happy, most nem kellek igazán, csak ha kell valaki, akivel tud aludni... Tisztára így jön le... Nem tudom leírni, hogy mennyire fáj, és mennyire megalázó, és kajak úgy érzem, hogy nekem kéne bocsánatot kérnem... Pedig nem, unom már, hogy mindig másra van rákenve, ha valami történik, vállalja, vagy befejeztem.. Remélem boldog lesz nélkülem is....

Hello Mr. Perfect

Egy újabb nap.. Mégis más, mint a többi.. Mikor felkeltem, nem tudtam, hogy azon a napon minden megváltozik.. Akkor még átkoztam a napot is, hogy van.. Egész este csókolózó párokat nézni... Wááá.. Inkább akasszanak fel, minthogy ez.. Végülis elmentem este.. Találka a legjobb barátokkal, ott volt mindenki, aki számít.. És még az is ott volt, akiről nem hittem volna álmomban sem, hogy megjelenik.. (Hozzá kell tennem, hogy van egy srác, aki a baráti körünkben van, és mióta megismertem, tudtam, hogy egyszer az enyém lesz, de ez még akkor volt, amikor volt barátom, így le is tettem a dologról...) Mégis sokan voltunk nagyon.. Nem is volt olyan rossz, mint ahogy gondoltam, ittam a vodka-energiaitalomat, cigiztem, elvoltam.. Észrevettem, hogy egy bizonyos személy elég nagy érdeklődést mutat felém.. A megérzésem nem csalt, 10 perc múlva már mellettem ült, és vagy egy órát dumáltunk.. Majd elkeveredtünk egymástól, kicsit piás voltam, mindenkihez odamentem, számot kértem, nevettem, de éreztem, mindig figyel.. Majd egyszer átkarolt, és megkérdezte, nem-e megyek ki vele levegőzni.. Már akkor tudtam, hogy csókolózni fogunk.. Ahogy kiértünk lesmárolt, és már nem tudtam, és nem is akartam elszakadni tőle.. Fantasztikus volt, egész este együtt voltunk.. Tudom, hogy a pia hatása volt, de azt mondta: "Szeretlek!".. És egy csomó szép dolgot mondott.. Hogy olyan jó, hogy itt vagyok vele, és stb.. De mégsem mertem bármire is gondolni, úgy véltem, csak ez az éjszaka, és ennyi... Ezért nem is viselkedtem nagyon nyomulósan... Csak elvoltunk egymásba gabalyodva... Erre odajön egy barát: "Most akkor ti együtt vagytok?".. Mi meg néztünk egymásra, és nem válaszoltunk, inkább csak smároltunk tovább.. Hazáig kézen fogva mentünk, minden faszás volt.. Nem is gondoltam rá, csak egy jó estém volt, és ennyi... Majd rá 2-3 napra belém jött az ideg... Hogy nekem Ő kell, nem érdekel az exem, nem érdekel senki, semmi... Annyira odáig voltam az exemért, a blog is róla szólt... Eddig... Nem hittem, hogy ilyen könnyen eldobom magamtól az exem valaki más miatt.. És pedig milyen könnyű.. Az egyik teher le esik a vállamról, de ráesik a következő... Olyan más érzés, hogy nem érdekel már, csak Ő.. Nem biztos, hogy Ő más, mint a többi srác, de nekem megfelelő.. Nem tökéletes, de ahogy szeret, annál jobb érzést nem éreztem régóta.. Persze nem keressük egymást, és azt mondta, hogy Ő megbánta... De miért??? Szerintem eléggé félre értettük egymást, lehet nem, lehet csak egy álom ez is, ami nem lesz valóság.. Mostanában a jó dolgok elkerülnek, és ez szar.. Ő egy jó dolog az életemben.. Most úgy érzem teljesen tökéletes számomra... És remélem az akar lenni, akit boldoggá tehetek..

"Your silence is slowly killing me.."

Lassan belefáradok abba, hogy csönd van... Nem beszélünk... És áá... Kiakasztó nagyon.. Ez egy olyan hely, ahol az érzéseim vannak tárolva... Mintha egy lemez lenne, amit bármikor megnézhetek... Olyan jó, hogy csak én tudok róla, és senki más... És az van itt, amit csak akarok... nem beszélek az érzéseimről, senkinek, de itt mindent leírhatok... Ez azért jó érzés, bár ez nem ment meg a boldogtalanságomtól... Ha ezt egyszer látná, nem tudom mit szólna... De nem fogja, és nekem ennyi elég... : ) Ez a nem beszélés lefáraszt... Feloldottam, mert nem akartam geci lenni... De sokmindent nem oldottam meg... Arra gyanakszom, hogy van valami másik barátnője... Ha van is, lassacskán úgyis megtudom, de ha nem lenne, annak jobba örülnék... Vagy velem legyen, vagy senkivel... Ha én "szopok" egyedül, akkor ő is... Miatta vagyok egyedül, akkor neki is ez jár... Pedig nekem nem ez jár, én ennél többet érdemlek, mint hogy egyedül legyek... De leszarom... Csak ez a csend őrjít meg, de nagyon... De mintha nem lenne megszokott.. Ennyi idő után simán megszokhattam volna, hogy nem beszélünk egymással hetekig... Most úgy érzem legszivesebben megölném... Annyira utálom, hogy nem hagyja, hogy elengedjem... Ennyi nekem miért nem elég ahhoz, hogy elfelejtsem??? Tönkre tette az életem, és mégis szeretem??? Miért szeretem, ha tudjuk, hogy Ő nem?? Minek várom, hogy a sült galamb a számba repüljön, ha úgysem fog??? Nem tudom mire várok??? Tovább kéne lépnem, de nem tudok... Nem hagyja, érzem... Tesz róla, hogy ne tudjam 100%-ig elfelejteni... De vajon miért....?

Broken smile....

Mindenki boldog.... A környezetemben mindenki boldog és szerelmes... Csak én nem... Örülök, hogy a barátaim boldogok, és rátaláltak az "igazira"... De én miért nem lehetek boldog??? Nem hiszem, hogy más többet tud nálam... Lehet nekem ez jár... Ezzel kell együtt élnem... Akivel együtt akarok lenni, az persze senkinek nem tetszik... Engem senki nem ért meg... Addig jó voltam egyeseknek, amíg kellett egy "tartalék", aki - ha esetleg nem jön össze a másik csaj, akkor ott lesz ő egy dugásra - mostmár leszarja a fejem... Nem megyek semmilyen bulira, hogy a szerelmes párokat lesegessem egész este, vagy hogy szobára mennek, vagy ilyesmi... Nem kérek belőle köszönöm... Én nem lehet együtt a szerelmemmel, akkor nem akarom, hogy kárörvendően mindenki a szemembe röhögjön... Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretem őket, csak fáj, hogy senkit nem érdekel az én boldogságom... Ezúton is bocsánat, ha bunkó voltam ma... De valahogy a seb nem engedett... Nem veszek komolyan semmi olyat, amiről tudom, hogy nem kell, de amikor a lelkembe gázolnak, az nagyon tud fájni... Mindenki boldog, és beleszarnak, hogy mivan a másikkal... Elvakít a szerelem... Rajta nyugodtan, ne is hívjanak... Csak ha baj van... Mindenki mellett állok, még ha ők nem is álltak mellettem, amikor nekem volt rájuk szükségem...Fájdalmas, ha az ember rájön, hogy igazából a barátai, akikre azt hiszi, hogy igaziak, nem is azok... És csak érzelmileg kihasználnak.. 2 embert tudok mondani, akit tényleg érdekel mi van velem, és ők álltak mellettem, amikor lelkileg egy nulla voltam... Ők itt vannak, itt is maradnak, nem számít sem pasi, sem semmi... Nagyon fáj azért, hogy így alakult... A lelkem mélyén mindig is éreztem ezt.. Hogy csak úgy vagyok nekik... Már semmi nem lesz olyan... Már nem köt minket össze semmi... Mindenkit más cél érdekel... Ők együtt tudnak maradni... Mert egy a fontos.. A szerelem... Nekem is... De 1: nem érdekli őket, 2: én nem úgy szeretek, mint ők... Lassan eltávolodunk, elfoglaltak leszünk, és a végén már nem beszélünk, és nem is találkozunk... : ) Ezen csak mosolyogni lehet, mert ez nem az én gyengeségem... Lehet én is voltam hasonló, de én igyekeztem mindenkivel ugyanannyit foglalkozni... Nem is vájkálok semmit, senkinek nem hányok a szemére semmit... Csak elvonulok... Kiszállok... A motor ugyanúgy megy tovább, mint ezelőtt... Észre sem veszik, hogy nem vagyok ott... Láthatatlan vagyok, de csak azok látnak, akik igazán akarnak... Mindenki legyen boldog, maradjon is az... Csak ne kössék az orromra.. És azt sem, hogy én basztam el.. Nem vagyok rá kíváncsi, ez az én szegénységem, én tehetek róla, de tisztában vagyok a hibáimmal, nem kell, hogy mindenki a szememre vesse... Minden fáj, napról napra több a seb, egy hét múlva iskola, semmi nem oké, elegem van, nem szeretnek viszont... Mi kell még??? Nekem semmi... : \

Egy szép este csúnya befejezése...

Gyönyörű napra ébredtem tegnap... Megbeszéltem a barátnőimmel, hogy mivel este karnevál van, elmegyünk bulizni, nálam alszanak, és minden tök jó lesz... Minden fantasztikusan alakult, megittunk egy csomó piát, találkoztunk a barátainkkal, elmentünk bulizni, de... De nem volt jó parti, átmentünk egy másik szórakozóhelyre... Még akkor is faszán éreztem magam, annyira jó kedvem volt, hogy az lehetetlen.. Megérkeztünk, és a taxiból kiszállva, ki volt akit először megláttam??? Na persze, hogy Ő volt az... Megláttam, elkezdtem sírni, nyafogni, mert pont akkor ment el onnan... De nem mentem utána, úgy gondoltam nem kíváncsi rám... Majd ilyen szar kedvvel nem volt kedvem se piálni tovább, se táncolni... Kiültünk egy parkba... Annyira csak rá gondoltam.... Nem bírtam, fel akartam hívni... De meggondoltam, és kinyomtam, azt hittem meg se csörgettem.. Nyugodt is voltam, és kicsit jobban éreztem magam, hogy volt ennyi eszem, és voltam olyan erős, hogy megálltam... De sajna 1 perc múlva telefon... Ő volt az... És elmondtam neki, hogy láttam stb... És akkor elkezdi: jól van, ha így érzed, hogy nem vagyok rád kíváncsi, akkor leteszem, csá.. És akkor megint sírtam, és áhh a faszom is ki volt, hogy ennyire hülye voltam... Minden boldogságomat elrontja... Annyira jól éreztem magam, és elrontja... Lehet én vagyok a túl hülye, sőt biztos... Sikítani tudnék, miért fáj ennyire.. És most megint padlón érzem magam, nem bírok élni nélküle, de nem is bírok vele együtt létezni...Minek ismertem meg?! Minek van ez az egész??? Abba akarom hagyni, mert nekem ez túl sok... Most letiltottam msnen... Nem tudom meddig bírom ki.. De muszáj lesz egy jó darabig, mert ez így nem mehet tovább... Kikészültem, nem bírom, SOK... Nem tudom mikor fogok sírni.. Mert az azt fogja jelenteni, hogy tényleg vége... Sosem sírtam igazán miatta, mert tudtam, hogy nincs vége... Nyugodt életre vágyom, de mellette nem lehetek az... Másra van szükségem... De nem érzem, hogy mással boldog tudnék lenni...

Gyűlölve szeretni...

Kavarognak bennem az érzések... Sokat beszélek róla, ami végülis jó, hogy van olyan, akivel meg tudom beszélni.... Jó érzés, hogy vannak olyan emberek, akikkel tényleg lehet Róla beszélni... Tényleg nagyon szeretem... És úgy érzem nem is akarok ezen változtatni... Ő az életem, nem akarom örökre elveszíteni... Viszont nagyon unom amit velem csinál, de ezt már nagyon sokszor leírtam... Nem tudok semmit sem tenni....

Gyűlölve szeretni.... A szerelmet és a gyűlöletet nem sok választja el egymástól... És mennyire igaz... Nekem ő nagyon sokat jelent, és nagyon kötődöm hozzá... Viszont el nem tudom mondani, mennyire gyűlölöm azért, amilyen ember, és ahogy velem viselkedik... Gyűlölöm amiért nem olyan mint mások... És gyűlölöm azért, amiért nem velem van... És még azért, mert nem szeret, és nem tud megbecsülni... Nagyon fáj... Nincs ebben az egészben boldogság... Csak fájdalom és csalódás... És akkor miért is szeretem még mindig??? Nem tudom megmondani... Egyszerre mindkettő... Nem tudom, nem akarom tudni, miért van ez az egész... Csak azt akarom, hogy vagy legyek vele, vagy felejtsem el... Örökre... Nem tudok vele létezni... Levegőt sem kapok... Miért nem léphetek tovább??? Miért nem engedi??? Miért nem lehetek boldog??? Miért szenvedek még hónapok után is??? MiértMiértMiért???
Egyszer legyen vége...

Köszi drága, de tényleg...

Megtette azt, amit nem vártam, de tudhattam volna, hogy bekövetkezik... Már túl voltam rajta ÚJRA, és alig gondoltam rá, leszartam mi van neki kiírva msnre, és stb. És erre egy tök nyugis strandolós nap után hazajövök, eltervezem a legjobb barátnőmmel, hogy hazamegyünk, rendelünk kaját, filmezünk, meg ilyenek... Minden fasza, itthon pakolok... Megcsörren a telóm.. Nem hittem a szememnek, amikor meg láttam, hogy Ő hív... Mizujs? Micsinálsz? Nincs kedved kijönni? És a többi kérdés... Én hülye... Válasz... Negyed óra és ottvagyunk... Jó hülye voltam megint... Büszke lehetek magamra... Megbeszéltük nem maradunk sokáig... Nem is maradtunk, de pont elég volt belőle, mondhatom.. Megint felkavarodtak bennem az érzések... Alig tudtam magam tartani... Muszály volt, hogy ne lássa ,amit gondolok... Remélem nem vette észre... Megint szép volt a búcsú... Én: Tudom, hogy most megint nem keresel hónapokig... Erre Ő: Eltaláltad, nem foglak... És valahogy nem esett rosszul... Mert tőle hallottam... Lehet nem komolyan mondta, de nem érdekel, a lényeg, hogy mondta... És valahogy nyugodtabb vagyok... Igaz, szomorú is vagyok, de ez van... Nem teheti ezt velem... Miért nem hagy békén??? Miért játszuk ezt a játékot hónapok óta??? Miért nem felejtjük el egymást??? Vagy elég lenne ha Ő békén hagyna örökre... De tudom, hogy nem fog... Mert egy biztos pont vagyok az életében, akit soha nem veszít el teljesen... Azt hiszem az anyján kívül egyedül én vagyok az, aki mindig ott van neki... Soha nem volt normális barátnője rajtam kívül, soha nem is lesz... B. megkérdezte tölem: Az újrakezdés melyikőtökön múlik szerinted??? Én: Szerintem rajta... Persze, hogy így van... Sajnos így van... Bár én lennék, úgy, hogy nem tudom, mit akarok... Miért nem viselkedik úgy mint mások??? Mert Ő nem a srác... Milyen boldogok lennénk együtt, ha nem lenne ilyen... És tudom, hogy 2 arca van... Kifelé azt mutatja, hogy én kemény csávó vagyok, minden csajt megdugok, piálok egyfolytában, menő vagyok, ennyi az életem... Pénz, pia, nők... Közben pedig egyáltalán nem ilyen... Én láttam milyen Ő valójában, tudom, hogy van normális oldala is... Miért nem olyan mindig??? Akárki össze akar velem jönni, nem tudok igent mondani... Mert nem tudok továbblépni, és ez a legszomorúbb... Nem tudom, nem akarom felejteni... Nem kell más, nem akarok mással lenni.... Akármilyen köcsög, bunkó volt velem sokszor, volt sok jó pillanatunk... És ez hiányzik nagyon... Mellette boldog voltam... Akkor utoljára...

I'm only gonna let you kill me once...

Valahogy olyan kitaszítottnak érzem magam... Mindenhonnan... A világból, a barátaim életéből, a saját életemből... Nem tudok senkiről semmit... Mindent elcseszek, minden romokban... Most így érzem... Remélem Balatonon megint olyan jó lesz, mint volt... Mindent elfelejthetek.... Annyira hiányzik... Az az érzés.. Az a boldogság... Az a kellemes fáradtság... Minden hiányzik, ami volt... Bárcsak újra átélhetném.... Bárcsak minden olyan szépnek tűnne, mint akkor, vagy mint februárban... Most csak arra vágyom, hogy valaki szeressen... Vagy öljön meg... Tegnap majdnem odáig jutottam... Ha más tenné, ha Ő tenné, jobban örülnék... Ígyis kiborít a viselkedésével, és a játékával... Inkább lennék hallott... Csak ne kelljen elviselnem Őt... Nem bírok vele létezni, nem bírom sehogysem... Hiába nevetek rajta, hogy mennyire vicc az egész gyerek... Nem bírok vele létezni...

Kérdések válaszok nélkül...

Hazajöttem, és az fogadott, amit nem vártam... Tényleg nem vártam... Hogy pont Ő fog várni, és majd alig várja, hogy találkozzunk... Teljesen feledésbe merült, még a neve is, az elmúlt időszakban... És most újra felbukkant a semmiből... És megint tönkretett... Találkozás után nem keressük a csajt...? Ez valami új szokás, vagy csak nála szokás...? Elegem van abból, hogy mindig ezt csinálja... Feldühít nagyon... Nem az, hogy ezt csinálja, mert már megszoktam tőle... Az bánt, hogy én dőltem be neki újra... Pedig ismerem ezt az oldalát... És újból... Nem értem, miért vagyok ennyire bolond... Hisz nem szeretem... Vagy mégis...? Nem tudom megemészteni, hogy miért féltékeny, és miért keres folyton, de ennek ellenére, miért nem akar újra velem lenni... Én akarom is, meg nem is... Az smsemre sem válaszolt, de nem is baj... Amikor 5 nap után ráírtam, mert ugye nem volt rá képes, akkor megmondtam, hogy mit érzek... És erre jött egy rövid válasz, majd a köszönés a szokásos szöveggel... Mennem kell... Mi ez a szokás... Miért csinálja ezt velem...? Nem tudom elégszer feltenni magamnak ezt a kérdést... Minek néz ez engem...? Nem vagyok se a kutyája, se a kurvája... Nem tudom megérteni... Miért jön azzal a szöveggel, hogy nem csak dugni akar...? Mikor tudom, hogy így van... Leszarja a fejem... És ha valami történik és megtudja, akkor rögtön keres... Jövő héten megint elutazom... Kíváncsi leszek, keresni fog-e...? Vajon tényleg hiányozni fogok neki....? Nem tudom... Csak ne jöjjön azzal a szöveggel, hogy nem érek rá, nem tudlak keresni, mert takarítok ( pont ő??? mi ez??? ), meg edzésem van... Attól, mert néha elmegy edzeni, marad ideje... Nem hiszek én már el neki semmit... Már komolyan azt sem, amit kérdez... Folyton számon kér... Ő meg nem mondd el nekem semmit... Már annyira unom, hogy ennyire játszik velem... Nem tudom megérteni, és nem is akarom, mert ő sem akar engem... Nem tudunk egymáson kiigazodni... Még ő vágja hozzám, hogy a semmiért szakítottam vele... Na vajon miért...? Mert egy szent...? Hát nem igazán... Eszembe jutnak az emlékeink, és sokszor azt kívánom, bár ne is ismertem volna meg 2009.12.31-én... Néha átkozom azt a napot... Mert ugyanmár, mit gondol... Hogy ő B.R., és neki mindent lehet...? Hát nem... Nem vagyunk együtt, és nem is érdekel mit csinál... Csak az, hogy miért játszik velem folytonosan... Ez a "játék" megy már 4-5 hónapja... Folyton elviselem... De senki nem tudja teljesen feledtetni velem... Ez a hét teljes kínszenvedés volt... Már megint elkezdtem a bogyóimon élni... Akkor éltem rajtuk, amiután szakítottunk... És most megint... Nem bírok elaludni, mindig vele álmodom... Miért nem tudom elfelejteni...? Mert nem akarom...? Mert mindig bízom benne, hogy megváltozik...? Mindig bízok... De Ő nem fog megváltozni... Nem érek neki annyit... Lehet igaza van sokmindenkinek... Hogy akar is meg nem is... Ez vajon igaz...? Vagy csak így kapom vissza azt, hogy kidobtam még anno...? Ennek koránt sincs vége... Miért nem lehet abbahagyni...? Miért nem csinálja ezt más kiscsajokkal...? Akikkel bármikor bárhol lehet... És simán félrevezetheti őket... Túl jól ismerem ezt az arcát ahhoz, hogy bevegyem... Vagyis beveszem, de hamar rájövök, mi a helyzet... És utána kész összeomlás... Mint most is történt...Miért történik ez...? Esküszöm, hogy ennyire szerencsétlennek lenni egy fiú miatt sosem éri meg... Egy másik fiú miatt ürességet éreztem, és hamar elmúlt, nem fájt annyira... De Ő olyan sebeket ejt rajtam, amik sokáig megmaradnak... És ez a hihetetlen és borzasztó, és bonyolult... A nagy szerelmem vele felejtettem el... Akkor azt hittem minden szép lesz, minden tökéletes... Hát tévedtem... De az ember a hibáiból tanul... Én valahogy nem mindig tudok... Miért nem lehet az élet gyönyörű...? Nem tudok és nem is akarok bosszút állni rajta... Szenvedett sokat miattam... De ez akkor se jogosít arra senkit, hogy a másik érzéseivel játszunk... Én még többet szenvedtem miatta... Én még sem csinálom ezt... Miért is...? Mert én más vagyok, mint Ő... Nagyon fáj sokminden az életben... De most elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy felemelt fejjel végig menjek az utcán, hogy magabiztosan bárkinek a szemébe nézzek, és mosolyogjak... Belül minden romokban... Mint egy szeméttelep, vagy egy vár, amit szétbombáztak... De elég, ha ezt egyedül én tudom... Nem fogom senkinek kiteregetni a szennyest, csak azért, hogy megmutassam... És hogy mindenki sajnáljon vagy hasonlók... Mindenki dugja fel magának a sajnálatot, vagy bármi mást amit szándékozik mondani... Nem érdekel... Tudom, hogy sokszor elcsesztem... De nem tehetek róla... Ha rajtam múlt volna, akkor minden szép lenne, még most is... De úgy látszik mostanában semmi sem jön össze... De igyekszek erős lenni... Hisz az is vagyok... És ha mégis elgondolkodnék rajta, elhessegetem a gondolatot... Mert MUSZÁJ erősnek lenni... Az élet nem csodaszép...? Mi van akkor...? Nem fog megszűnni attól semmi sem... Az élet megy tovább... És ez ellen már tényleg nem lehet semmit sem tenni... De mindenki a saját sorsának kovácsa... Csak mindenki másra fogja... Istenre, az ördögre, a sorsra, az időre... Pedig ez nagy butaság... De ha mindenki téveszmében akar élni, hát tegyen úgy... Én boldog akarok lenni... Nem mindig tudok úgy élni, ahogy szeretnék... Sokszor elkap a depresszió... De sok minden segítségével, próbálom magam kihúzni a válságból... És sokszor sikerül... Ha pár órára, vagy csak pár percre, nekem az is sokat jelent...

Egy kis utazgatás...

2 héttel ezelőtt sírva könyörögtem volna, hogy ne kelljen elmennem Szombathelyről... Nem akartam hazamenni Debrecenbe, mert nem akartam az amúgyse tiszta lelkemet felzaklatni... De megtörtént, és tényleg úgy éreztem, haza kell jönnöm, mert hiányzik mindenki, és megőrülök ott maradni... De eljöttek az utolsó napok, és kezdtem felfogni, hogy basszus.... Egy fél évig megint nem látom a családomat és a barátaimat... És az érzés valami borzalmas volt... Elmentem nagyjából mindenkihez, mindenkit megnéztem...Akit nem, attól e módon is bocsánatot kérek... Voltak jó, és voltak rossz dolgok, amíg otthon voltam, de igazából inkább a családom miatt... Nem voltak valami lelkesek, hogy láthatnak... Meg ha örültek is, az öcsém elbaszta az egészet, és sajnos nem tudok mit tenni, de a testvérem, és sajnos nem mondhatom, hogy húzzon el az életemből... Mindegy... Voltunk Pesten is... Az elment egynek... És utána lementünk Balatonhoz 3 napra... Mostanában ez volt a legjobb dolog, ami történt velem.... Mert nem gondoltam semmire és senkire... És annyira felemelő érzés, hogy nem kell semmivel sem foglalkozni... Csak a bulibulibuli!!!! És nagyon jó élményeim vannak erről az útról... De azért már jönni akartam haza, mert nagyon honvágyam volt, és már egyedül akartam lenni... De elkezdtem gondolkodni, hogy most oké, hogy minden fasza ithon vagyok stb... De mit fogok csinálni másfél hónapon keresztül még?! olyan izgi volt, mindig csináltam valamit az elmúlt 2 hétben... És most lehet tök uncsi lesz... Nem hiányoztam senkinek... Nem keres senki sem... Nem kellek senkinek... Legalább otthon ott volt a család... De most megint tök szar érzés... Olyan egyedül vagyok, nincs senkim, még anyu sincs itthon.. Mégsem tudom megszokni... Remélem jó lesz a szünet többi része is... Ha nem akkor meg így jártam... Mi más is járna nekem... De mindegy most jó a kedvem, nem akarom elrontani, hogy itt lelkizek saját magamnak... Csak lesz valami... Most pihenek... Aztán meg majd lesz valahogy.... : )

Sok csalódás és pofára esés után... Amikor még mindig szerelmes voltam a volt barátomba, egy buliba kavartam egy sráccal... Azóta odavagyok érte... Mindig együtt járunk bulizni, és a legrosszabb, hogy tudom, semmi nem lehet közöttünk... Mert hát fiatalság bolondság... Nem akarok komoly kapcsolatot blabla... Ömlik a szöveg a témáról... És ez mind fáj, és akárhányszor meglátom, és rám mosolyog, elolvadok... Édes, és nem bírom elviselni, ha a közelemben van... Mert szar érzés... Felejteni nem tudom, mert mindig látom... Nehéz, és tudja, mit akarok... Nem akar kihasználni... Oké... Én sem akarom, hogy a kurvája legyek... Éljen, bulizzon... Nyár van... Éljen az érzelemnélküli szex... Nem fáj, csak szar, hogy nem lehetek vele... Nem tudom, miért írtam ezt ide le, mert hülyeség, és utálom magam miatta, hogy sosem jön össze semmi... Szokd meg, és felejtsd el... Hogy felejtsek el egy olyan faszit, akit tudom, hogy nekem találtak ki? Rá sem bírok nézni, mert attól félek, hogy kitalálja mit gondolok... Pedig tudom, hogy ez hülyeség, mert senki nem tud a gondolataimban olvasni (csak egy valaki:))... Mégis annyira rossz érzés, és akárhányszor leírom, nem lesz tőle jobb... Mindig azt hiszed jobb jön a rossz után... És mindig rájössz, hogy ez csak egy mese, amivel eteted magad, hogy könnyebben tudj együtt élni az érzéssel... Próbálsz nem gondolni rá, próbálsz mást keresni... Mégsem lesz jobb... Mert mindig ott van... Mindig ott motoszkál a fejedben a gondolat... Csak egy sugallat... És máris rögtön padlón vagy... Pár napig jól érzed magad... Aztán megint eluralkodik rajtad az érzés... És ki se jössz a szobádból napokig, és csak sírsz, és szenvedsz, hogy ő nem a tied... Most is rosszul vagyok... És ha van egy nap, amikor nem csinálok semmit, bedepizek... Mindig csinálnom kell valamit, hogy jobban érezzem magam? Hát nem... Kurva nehéz... Erőt kell vennem magamon... Nem átlagos pasi... Egyszer az enyém lesz... Nagyon remélem... De most el kell engednem... És úgy tennem, mintha semmi nem történt volna... És eljátszanom a magabiztos csajszit, aki mindennel elégedett... A külsőm mást mutat, mint aki vagyok... De nem is baj ez... Hadd higgye mindenki, hogy mennyire szarok a világra... Az a lényeg, hogy le tudjam küzdeni magamban az érzést, és valahogy kitörölni... Hogy minden más legyen.... Elnézem a szerelmes párokat, szerelmes filmeket, stb... Álomvilágban nem élhetek basszus... Csak fel kell emelnem a fejem, mint már annyiszor megtettem... És mindenki bámulhat az utcán, és midnenki hiheti azt, hogy ez a csaj, belevaló, és de jó neki, hogy mindene tökéletes... Pedig egyáltalán nem... De legalább senki nem lát a "falak mögé"... Mert akármi van, mindig csak magadra számíthatsz....