Kikészít az egyedüllét... Folyton egyedül, itthon a sötét szobában... Belül is csak sötétség van.. Az emberek teljesen tönkre tesznek a viselkedésükkel, a szavaikkal, a tetteikkel... Csak arra vágyom, hogy valaki átöleljen jó sokáig, és úgy érezzem, a karjai között biztonságban vagyok... Biztonságra vágyom... Nincs velem az anyukám, és nagyon hiányzik... Hiányoznak a barátaim... Hiányzik minden, amim volt... Sírnék, de nem tudok... Bánt a világ, nagy a súly a szívemen... Folyton az visszhangzik a fejemben, hogy egyedül vagyok.. Mert úgyis érzem... Bár ne így érezném, bár tudnám, hogy például most is van kihez odamennem, aki megért, és tanácsot ad a problémáimra... Hiányzik a családom... Hiányzik mindenmindenminden... Miért nincs egy könnycseppem sem??? Miért fáj ennyire??? Összezavarodom... Talán mindenki csak játszik az érzéseimmel??! Már nem tudok megbízni senkiben, mert mindenki eljátssza a bizalmam... Miért nem lehet senkiben megbízni??? Csak ugyanazok a gondolatok járnak a fejemben... Hogy M. miért csinálja ezt velem, ha Pesten lakik, és állítólag van barátnője... Ha szerelmes vagyok, nem nézek másra... És R.-re miért jött rá megint, hogy velem akar lenni??? Nincs kit dugnia??? Vagy mivan vele??? És L. miért adja elő nekem ugyanazt a szöveget, amit már 2 barátnőmnek??? És B. miért olyan idegesítően nyomulós??? És tudom, hogy a barátaim megérdemlik a boldogságot, de akkor én miért nem??? Ennyire szerencsétlen nem lehet valaki, mint én... Mikor lesz jobb??? Mikor leszek boldog??? Mikor lesz vége ennek??? Egyedül a sötétségben...
De még meddig???
2010. szeptember 14., kedd
2010. szeptember 6., hétfő
Is she my BFF....?
Már minden elterveztem a szülinapjára... Úgy éreztem minden tökéletes, hétvégén hatalmasat buliztunk, minden fasza volt, erre nem össze veszik velem, és elkezd bunkózni...? Egy olyan pici dolgon, amit normálisan is meg lehet mondani az embernek, de ha valakivel baja van, akkor azt rajtam vezeti le.. Mert rajtam lehet... Most nem beszélünk, fáj ez az egész... Nekem fáj, hogy Ő Cs.-t mondja legjobb barátnőjének... Neki az fáj, hogy én V.-t nevezem annak... És ő csalódik bennem...? Sosem voltam elég jó neki, mindig belém kötött, hogy én picsa vagyok... Ha szeret, elfogad, ha még kicsit picsás is vagyok, de én ezért küzdöttem, hogy az emberek figyeljenek rám, és ne legyek szürke kisegér... Azt akartam, hogy ha végig megyek az utcán megnézzenek az emberek... És mostanában már ez fordul elő többet... De neki ez nem tetszik... Ha nem tetszik, így járt... Folyton elmondta a titkaimat másoknak... Mindig meg akarta mondani mit csináljak, kivel, hol, és mikor... Remélem, így jobban érzi magát... És így kiteljesedik az élete... Annyira megalázónak érzem ezt az egészet... Megalázottnak érzem magam teljesen... Tönkre tesz.. Szedem a gyógyszereim, nem tudok aludni, fáj minden, nincs elég gondom, de neki persze bele kell rondítania az életembe... Egész nap ezen rágódom, és tudom, hogy ő le sem szarja... És még most is csak fájdalmat akar okozni... Mert ha nem vele vagyok, akkor ne legyek senkivel... Tisztára mint egy szerelmi kapcsolat... Nekem is fáj, hogy a sárvári kis barátnőivel többet van, jobban szereti őket, és a többi... Nem kell szeretnie... Csak akkor szeret, ha valami kell... Amikor gondja volt, csak én voltam mellette... Most minden happy, most nem kellek igazán, csak ha kell valaki, akivel tud aludni... Tisztára így jön le... Nem tudom leírni, hogy mennyire fáj, és mennyire megalázó, és kajak úgy érzem, hogy nekem kéne bocsánatot kérnem... Pedig nem, unom már, hogy mindig másra van rákenve, ha valami történik, vállalja, vagy befejeztem.. Remélem boldog lesz nélkülem is....
2010. szeptember 4., szombat
Hello Mr. Perfect
Egy újabb nap.. Mégis más, mint a többi.. Mikor felkeltem, nem tudtam, hogy azon a napon minden megváltozik.. Akkor még átkoztam a napot is, hogy van.. Egész este csókolózó párokat nézni... Wááá.. Inkább akasszanak fel, minthogy ez.. Végülis elmentem este.. Találka a legjobb barátokkal, ott volt mindenki, aki számít.. És még az is ott volt, akiről nem hittem volna álmomban sem, hogy megjelenik.. (Hozzá kell tennem, hogy van egy srác, aki a baráti körünkben van, és mióta megismertem, tudtam, hogy egyszer az enyém lesz, de ez még akkor volt, amikor volt barátom, így le is tettem a dologról...) Mégis sokan voltunk nagyon.. Nem is volt olyan rossz, mint ahogy gondoltam, ittam a vodka-energiaitalomat, cigiztem, elvoltam.. Észrevettem, hogy egy bizonyos személy elég nagy érdeklődést mutat felém.. A megérzésem nem csalt, 10 perc múlva már mellettem ült, és vagy egy órát dumáltunk.. Majd elkeveredtünk egymástól, kicsit piás voltam, mindenkihez odamentem, számot kértem, nevettem, de éreztem, mindig figyel.. Majd egyszer átkarolt, és megkérdezte, nem-e megyek ki vele levegőzni.. Már akkor tudtam, hogy csókolózni fogunk.. Ahogy kiértünk lesmárolt, és már nem tudtam, és nem is akartam elszakadni tőle.. Fantasztikus volt, egész este együtt voltunk.. Tudom, hogy a pia hatása volt, de azt mondta: "Szeretlek!".. És egy csomó szép dolgot mondott.. Hogy olyan jó, hogy itt vagyok vele, és stb.. De mégsem mertem bármire is gondolni, úgy véltem, csak ez az éjszaka, és ennyi... Ezért nem is viselkedtem nagyon nyomulósan... Csak elvoltunk egymásba gabalyodva... Erre odajön egy barát: "Most akkor ti együtt vagytok?".. Mi meg néztünk egymásra, és nem válaszoltunk, inkább csak smároltunk tovább.. Hazáig kézen fogva mentünk, minden faszás volt.. Nem is gondoltam rá, csak egy jó estém volt, és ennyi... Majd rá 2-3 napra belém jött az ideg... Hogy nekem Ő kell, nem érdekel az exem, nem érdekel senki, semmi... Annyira odáig voltam az exemért, a blog is róla szólt... Eddig... Nem hittem, hogy ilyen könnyen eldobom magamtól az exem valaki más miatt.. És pedig milyen könnyű.. Az egyik teher le esik a vállamról, de ráesik a következő... Olyan más érzés, hogy nem érdekel már, csak Ő.. Nem biztos, hogy Ő más, mint a többi srác, de nekem megfelelő.. Nem tökéletes, de ahogy szeret, annál jobb érzést nem éreztem régóta.. Persze nem keressük egymást, és azt mondta, hogy Ő megbánta... De miért??? Szerintem eléggé félre értettük egymást, lehet nem, lehet csak egy álom ez is, ami nem lesz valóság.. Mostanában a jó dolgok elkerülnek, és ez szar.. Ő egy jó dolog az életemben.. Most úgy érzem teljesen tökéletes számomra... És remélem az akar lenni, akit boldoggá tehetek..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)