I'm only gonna let you kill me once...

Valahogy olyan kitaszítottnak érzem magam... Mindenhonnan... A világból, a barátaim életéből, a saját életemből... Nem tudok senkiről semmit... Mindent elcseszek, minden romokban... Most így érzem... Remélem Balatonon megint olyan jó lesz, mint volt... Mindent elfelejthetek.... Annyira hiányzik... Az az érzés.. Az a boldogság... Az a kellemes fáradtság... Minden hiányzik, ami volt... Bárcsak újra átélhetném.... Bárcsak minden olyan szépnek tűnne, mint akkor, vagy mint februárban... Most csak arra vágyom, hogy valaki szeressen... Vagy öljön meg... Tegnap majdnem odáig jutottam... Ha más tenné, ha Ő tenné, jobban örülnék... Ígyis kiborít a viselkedésével, és a játékával... Inkább lennék hallott... Csak ne kelljen elviselnem Őt... Nem bírok vele létezni, nem bírom sehogysem... Hiába nevetek rajta, hogy mennyire vicc az egész gyerek... Nem bírok vele létezni...

Kérdések válaszok nélkül...

Hazajöttem, és az fogadott, amit nem vártam... Tényleg nem vártam... Hogy pont Ő fog várni, és majd alig várja, hogy találkozzunk... Teljesen feledésbe merült, még a neve is, az elmúlt időszakban... És most újra felbukkant a semmiből... És megint tönkretett... Találkozás után nem keressük a csajt...? Ez valami új szokás, vagy csak nála szokás...? Elegem van abból, hogy mindig ezt csinálja... Feldühít nagyon... Nem az, hogy ezt csinálja, mert már megszoktam tőle... Az bánt, hogy én dőltem be neki újra... Pedig ismerem ezt az oldalát... És újból... Nem értem, miért vagyok ennyire bolond... Hisz nem szeretem... Vagy mégis...? Nem tudom megemészteni, hogy miért féltékeny, és miért keres folyton, de ennek ellenére, miért nem akar újra velem lenni... Én akarom is, meg nem is... Az smsemre sem válaszolt, de nem is baj... Amikor 5 nap után ráírtam, mert ugye nem volt rá képes, akkor megmondtam, hogy mit érzek... És erre jött egy rövid válasz, majd a köszönés a szokásos szöveggel... Mennem kell... Mi ez a szokás... Miért csinálja ezt velem...? Nem tudom elégszer feltenni magamnak ezt a kérdést... Minek néz ez engem...? Nem vagyok se a kutyája, se a kurvája... Nem tudom megérteni... Miért jön azzal a szöveggel, hogy nem csak dugni akar...? Mikor tudom, hogy így van... Leszarja a fejem... És ha valami történik és megtudja, akkor rögtön keres... Jövő héten megint elutazom... Kíváncsi leszek, keresni fog-e...? Vajon tényleg hiányozni fogok neki....? Nem tudom... Csak ne jöjjön azzal a szöveggel, hogy nem érek rá, nem tudlak keresni, mert takarítok ( pont ő??? mi ez??? ), meg edzésem van... Attól, mert néha elmegy edzeni, marad ideje... Nem hiszek én már el neki semmit... Már komolyan azt sem, amit kérdez... Folyton számon kér... Ő meg nem mondd el nekem semmit... Már annyira unom, hogy ennyire játszik velem... Nem tudom megérteni, és nem is akarom, mert ő sem akar engem... Nem tudunk egymáson kiigazodni... Még ő vágja hozzám, hogy a semmiért szakítottam vele... Na vajon miért...? Mert egy szent...? Hát nem igazán... Eszembe jutnak az emlékeink, és sokszor azt kívánom, bár ne is ismertem volna meg 2009.12.31-én... Néha átkozom azt a napot... Mert ugyanmár, mit gondol... Hogy ő B.R., és neki mindent lehet...? Hát nem... Nem vagyunk együtt, és nem is érdekel mit csinál... Csak az, hogy miért játszik velem folytonosan... Ez a "játék" megy már 4-5 hónapja... Folyton elviselem... De senki nem tudja teljesen feledtetni velem... Ez a hét teljes kínszenvedés volt... Már megint elkezdtem a bogyóimon élni... Akkor éltem rajtuk, amiután szakítottunk... És most megint... Nem bírok elaludni, mindig vele álmodom... Miért nem tudom elfelejteni...? Mert nem akarom...? Mert mindig bízom benne, hogy megváltozik...? Mindig bízok... De Ő nem fog megváltozni... Nem érek neki annyit... Lehet igaza van sokmindenkinek... Hogy akar is meg nem is... Ez vajon igaz...? Vagy csak így kapom vissza azt, hogy kidobtam még anno...? Ennek koránt sincs vége... Miért nem lehet abbahagyni...? Miért nem csinálja ezt más kiscsajokkal...? Akikkel bármikor bárhol lehet... És simán félrevezetheti őket... Túl jól ismerem ezt az arcát ahhoz, hogy bevegyem... Vagyis beveszem, de hamar rájövök, mi a helyzet... És utána kész összeomlás... Mint most is történt...Miért történik ez...? Esküszöm, hogy ennyire szerencsétlennek lenni egy fiú miatt sosem éri meg... Egy másik fiú miatt ürességet éreztem, és hamar elmúlt, nem fájt annyira... De Ő olyan sebeket ejt rajtam, amik sokáig megmaradnak... És ez a hihetetlen és borzasztó, és bonyolult... A nagy szerelmem vele felejtettem el... Akkor azt hittem minden szép lesz, minden tökéletes... Hát tévedtem... De az ember a hibáiból tanul... Én valahogy nem mindig tudok... Miért nem lehet az élet gyönyörű...? Nem tudok és nem is akarok bosszút állni rajta... Szenvedett sokat miattam... De ez akkor se jogosít arra senkit, hogy a másik érzéseivel játszunk... Én még többet szenvedtem miatta... Én még sem csinálom ezt... Miért is...? Mert én más vagyok, mint Ő... Nagyon fáj sokminden az életben... De most elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy felemelt fejjel végig menjek az utcán, hogy magabiztosan bárkinek a szemébe nézzek, és mosolyogjak... Belül minden romokban... Mint egy szeméttelep, vagy egy vár, amit szétbombáztak... De elég, ha ezt egyedül én tudom... Nem fogom senkinek kiteregetni a szennyest, csak azért, hogy megmutassam... És hogy mindenki sajnáljon vagy hasonlók... Mindenki dugja fel magának a sajnálatot, vagy bármi mást amit szándékozik mondani... Nem érdekel... Tudom, hogy sokszor elcsesztem... De nem tehetek róla... Ha rajtam múlt volna, akkor minden szép lenne, még most is... De úgy látszik mostanában semmi sem jön össze... De igyekszek erős lenni... Hisz az is vagyok... És ha mégis elgondolkodnék rajta, elhessegetem a gondolatot... Mert MUSZÁJ erősnek lenni... Az élet nem csodaszép...? Mi van akkor...? Nem fog megszűnni attól semmi sem... Az élet megy tovább... És ez ellen már tényleg nem lehet semmit sem tenni... De mindenki a saját sorsának kovácsa... Csak mindenki másra fogja... Istenre, az ördögre, a sorsra, az időre... Pedig ez nagy butaság... De ha mindenki téveszmében akar élni, hát tegyen úgy... Én boldog akarok lenni... Nem mindig tudok úgy élni, ahogy szeretnék... Sokszor elkap a depresszió... De sok minden segítségével, próbálom magam kihúzni a válságból... És sokszor sikerül... Ha pár órára, vagy csak pár percre, nekem az is sokat jelent...

Egy kis utazgatás...

2 héttel ezelőtt sírva könyörögtem volna, hogy ne kelljen elmennem Szombathelyről... Nem akartam hazamenni Debrecenbe, mert nem akartam az amúgyse tiszta lelkemet felzaklatni... De megtörtént, és tényleg úgy éreztem, haza kell jönnöm, mert hiányzik mindenki, és megőrülök ott maradni... De eljöttek az utolsó napok, és kezdtem felfogni, hogy basszus.... Egy fél évig megint nem látom a családomat és a barátaimat... És az érzés valami borzalmas volt... Elmentem nagyjából mindenkihez, mindenkit megnéztem...Akit nem, attól e módon is bocsánatot kérek... Voltak jó, és voltak rossz dolgok, amíg otthon voltam, de igazából inkább a családom miatt... Nem voltak valami lelkesek, hogy láthatnak... Meg ha örültek is, az öcsém elbaszta az egészet, és sajnos nem tudok mit tenni, de a testvérem, és sajnos nem mondhatom, hogy húzzon el az életemből... Mindegy... Voltunk Pesten is... Az elment egynek... És utána lementünk Balatonhoz 3 napra... Mostanában ez volt a legjobb dolog, ami történt velem.... Mert nem gondoltam semmire és senkire... És annyira felemelő érzés, hogy nem kell semmivel sem foglalkozni... Csak a bulibulibuli!!!! És nagyon jó élményeim vannak erről az útról... De azért már jönni akartam haza, mert nagyon honvágyam volt, és már egyedül akartam lenni... De elkezdtem gondolkodni, hogy most oké, hogy minden fasza ithon vagyok stb... De mit fogok csinálni másfél hónapon keresztül még?! olyan izgi volt, mindig csináltam valamit az elmúlt 2 hétben... És most lehet tök uncsi lesz... Nem hiányoztam senkinek... Nem keres senki sem... Nem kellek senkinek... Legalább otthon ott volt a család... De most megint tök szar érzés... Olyan egyedül vagyok, nincs senkim, még anyu sincs itthon.. Mégsem tudom megszokni... Remélem jó lesz a szünet többi része is... Ha nem akkor meg így jártam... Mi más is járna nekem... De mindegy most jó a kedvem, nem akarom elrontani, hogy itt lelkizek saját magamnak... Csak lesz valami... Most pihenek... Aztán meg majd lesz valahogy.... : )

Sok csalódás és pofára esés után... Amikor még mindig szerelmes voltam a volt barátomba, egy buliba kavartam egy sráccal... Azóta odavagyok érte... Mindig együtt járunk bulizni, és a legrosszabb, hogy tudom, semmi nem lehet közöttünk... Mert hát fiatalság bolondság... Nem akarok komoly kapcsolatot blabla... Ömlik a szöveg a témáról... És ez mind fáj, és akárhányszor meglátom, és rám mosolyog, elolvadok... Édes, és nem bírom elviselni, ha a közelemben van... Mert szar érzés... Felejteni nem tudom, mert mindig látom... Nehéz, és tudja, mit akarok... Nem akar kihasználni... Oké... Én sem akarom, hogy a kurvája legyek... Éljen, bulizzon... Nyár van... Éljen az érzelemnélküli szex... Nem fáj, csak szar, hogy nem lehetek vele... Nem tudom, miért írtam ezt ide le, mert hülyeség, és utálom magam miatta, hogy sosem jön össze semmi... Szokd meg, és felejtsd el... Hogy felejtsek el egy olyan faszit, akit tudom, hogy nekem találtak ki? Rá sem bírok nézni, mert attól félek, hogy kitalálja mit gondolok... Pedig tudom, hogy ez hülyeség, mert senki nem tud a gondolataimban olvasni (csak egy valaki:))... Mégis annyira rossz érzés, és akárhányszor leírom, nem lesz tőle jobb... Mindig azt hiszed jobb jön a rossz után... És mindig rájössz, hogy ez csak egy mese, amivel eteted magad, hogy könnyebben tudj együtt élni az érzéssel... Próbálsz nem gondolni rá, próbálsz mást keresni... Mégsem lesz jobb... Mert mindig ott van... Mindig ott motoszkál a fejedben a gondolat... Csak egy sugallat... És máris rögtön padlón vagy... Pár napig jól érzed magad... Aztán megint eluralkodik rajtad az érzés... És ki se jössz a szobádból napokig, és csak sírsz, és szenvedsz, hogy ő nem a tied... Most is rosszul vagyok... És ha van egy nap, amikor nem csinálok semmit, bedepizek... Mindig csinálnom kell valamit, hogy jobban érezzem magam? Hát nem... Kurva nehéz... Erőt kell vennem magamon... Nem átlagos pasi... Egyszer az enyém lesz... Nagyon remélem... De most el kell engednem... És úgy tennem, mintha semmi nem történt volna... És eljátszanom a magabiztos csajszit, aki mindennel elégedett... A külsőm mást mutat, mint aki vagyok... De nem is baj ez... Hadd higgye mindenki, hogy mennyire szarok a világra... Az a lényeg, hogy le tudjam küzdeni magamban az érzést, és valahogy kitörölni... Hogy minden más legyen.... Elnézem a szerelmes párokat, szerelmes filmeket, stb... Álomvilágban nem élhetek basszus... Csak fel kell emelnem a fejem, mint már annyiszor megtettem... És mindenki bámulhat az utcán, és midnenki hiheti azt, hogy ez a csaj, belevaló, és de jó neki, hogy mindene tökéletes... Pedig egyáltalán nem... De legalább senki nem lát a "falak mögé"... Mert akármi van, mindig csak magadra számíthatsz....