Toyfriend...

Minden rendben van.. Petit elfelejtettem Rajminak hála.. És már Petivel is jóban vagyunk, aminek örülök, és örülök, ha ő boldog.. Teljesen megbékéltem a gondolattal.. Viszont itt van Ő, aki segített nekem.. És most megint szenvednem kell egy olyan valaki miatt, aki nem érdemli meg.. Nagyon jó társra találtam benne, boldog voltam vele, és igazából az elején menekültem ebbe a "kapcsolatba".. Mert ez semminek nem nevezhető.. Találkoztunk, minden jó volt vele, az ölelése és a csókjai jól estek nekem.. És jó volt, hogy volt mellettem valaki.. És most is jó, hogy van, akinek eltudom mondani, ha bajom van.. Csak igazából eltelt 3 hét, és nem találkoztunk, és nekem hiányzik.. Nem is Ő hiányzik, csak hogy valaki foglalkozzon velem, hogy szeressenek.. De mégis azt akarom, hogy ő legyen az.. Nem vagyok belé szerelmes, de kötődöm hozzá elég rendesen.. És amikor lemondja a talit, amit annyira vársz, egy világ dől össze benned.. És amikor megkérdezed, hogy érdemes-e ezt csinálni, megéri-e várni rá, hogy legyen valami, kitérő válaszokat kapsz, amiket én is szoktam adni olyanoknak, akiktől nem akarok semmit.. Én sokszor elmondtam, szexpartnere senkinek nem leszek.. És ennyi.. Amikor fontos dolgot kérdezel, és annyi a válasz, hogy megyek aludni, kicsit kibuksz.. Mert nem ezt várod, én se ezt várom.. Legalább csak annyit mondana, hogy bazdmeg ne várjál rá, keress magadnak mást.. De tudom, hogy nem akar elengedni, de nem is akar igazán.. Kettő között lebegünk már 2 hónapja.. És most jutottam el arra a pontra, hogy nekem ez nem elég.. Több kell, nem kell ilyen online kapcsolat.. IGAZI kapcsolat kell, kézzel fogható dolgok, és érzések.. Annyira úgy érzem, játszik velem.. Játszótársa nem leszek, ahogy más sem.. Nem tudom mit vár tőlem.. Neki lehet jó ez így, de nekem nagyon kevés.. Mert amikor van előtted más lehetőség, és nem tudsz dönteni, akkor szeretnéd tudni, hogy léphetsz-e tovább vagy sem.. De igazából azért nem merek "elköszönni" tőle, mert félek, vagyis azt hiszem még lehet valami ebből a játékból.. Sokáig jó volt ez így nekem, mert elvoltam, mert nem hiányzott.. Csak egyre jobban kezdem magam kihasználva érezni, ami nem jó.. És úgy érzem, eljutottunk arra a pontra, amikor már ismerjük egymást annyira, és bízunk egymásban annyira, hogy továbblépjünk egy következő szintre.. De lehet ő nem így látja.. Neki ez így kedves, mert nincs kötöttség, mégis vagyok.. De én nem fogok sem könyörögni, sem várni olyasvalamire, aminek nincs értelme.. Mert a helyzet egyre kilátástalanabb, a végén még beleszeretek, és nem lesz visszaút, és én azt nem akarom.. Nincs szükségem több fájdalomra, járt nekem abból már pont elég..

Az egekből a pokolba újra..

Mint egy angyal, úgy zuhantam ma újból a pokol mélyére.. Az álmok valóra válnak, de nálam nem tartanak sokáig.. Igaz ez nem rajtam múlik, de megtörtént sokadjára ugyanaz.. Kibékültünk, visszafogadtam, hisz erre vágytam, én voltam a világ legboldogabb embere..:) Itt volt velem, álomszerű volt.. Minden nap várt haza a suliból, főzött, takarított, minden annyira jó volt.. Nehéz erről írnom, mert eléggé fáj, főleg így, nem is akarom visszaidézni.. De annyira boldogok voltunk.. Vagyis én, ez biztos.. Fürdőbe voltunk, életem egyik legszebb élménye volt, és sok másikat is neki köszönhetem.. De elment újra, és még akkor is minden jó volt.. Nem aggódtam, úgy gondoltam, ez most más.. Hogy most nem fog megismétlődni ugyanaz mint az előzőekben.. És egy pénteki napon megígérte, hogy holnap megyek kicsim blabla.. És másnap nem írt vissza, ki volt neki téve, hogy kapcsolatban egy másik csajjal, közös kép, fasza minden.. Csak éppen én nem érdemeltem annyit, hogy annyit ír szakítsunk.. Ez fáj a legjobban.. Annyira bunkó dolog, és egy paraszt komolyan.. Nálam hagyta egy csomó cuccát, hogy úgyis jövök vissza nemsokára, most nincs kedvem cipelni a cuccom.. És erre most már nem csak egy póló maradt a nyakamon, hanem egy egész sporttáskányi rongy.. Én hülye meg mindenem neki adom, hogy neki jó legyen, minden márkás cuccom, itt élősködik, meg minden, szeretem, dugok vele, a segge is kivan nyalva, és nem jó... Soha nem jó neki semmi.. Gyűlölöm.. Most legszívesebben megfojtanám, amiért hülyét csinált belőlem jó sokadjára.. Gyűlölöm, utálom, undorodom tőle.. Megint én vagyok padlón, érettségi előtt, ő meg röhög a markába, mert amíg nem volt senki jó voltam én is, jó időtöltés volt, amíg itt volt, legalább nem unatkozott, volt kaja pia szex gép.. És kb ennyi a lényeg.. Neki.. Csak az én életem sokszor tönkretette, és csak nézte szépen, ahogy szenvedtem, mert leszarja, hogy mi van velem, soha többet nem fogok megbocsátani neki, mert nem érdemli meg, mert egy undorító tapló bunkó.. Csak a családját sajnálom, hogy ezt kell nekik átélni.. Hogy titkolózik mindenki előtt, hogy ő drogozik, és még falazzak is neki.. Hát fasza.. És én mit kapok tőle ebbe a kurva életbe?? Semmit, csak szenvedést és fájdalmat, és megmagyarázatlan dolgok maradnak csak utána, meg az üres ágyam, és a könnyes szemeim.. Esküszöm, ha mégegyszer megbocsátok Dózsa Péternek én fogom saját magam kinyírni... Ez kell nekem ez... És itt vagyok érettségi előtt 2 héttel, és lettem volna olyan hülye, hogy nem tanulok a szünetbe, hanem vele vagyok.. Hát akkor legyen a kis kurvájával, aki nem olyan kövér mint én, és vele biztos minden sokkal jobb mint velem.. Remélem az a ribanc boldoggá teszi.. De én akkoris gyűlölni fogom őket, mert miattuk tönkre ment az életem újabb fontos szakasza.. És ha mégegyszer könyörögni mer nekem, remélem lesz annyi eszem, hogy ezt visszaolvasom.. Hogy átérezzem, mennyire fáj is.. És nem arra gondolni, hogy húú legalább egy kicsit hadd legyen velem.. Leszarom, ha soha többet nem látom, és nem is hallok róla többet.. Úgy lesz a legkönnyebb... Remélem soha ebbe a büdös életbe nem fog megkeresni.. Hagyjon engem békén.. És ha mégis keresne, nem fogok neki válaszolni, a cuccaiért eljöhet, ha akar, de nem hiszem, hogy kell neki.. Másról nem vagyok hajlandó vele beszélni, ahogy ő se volt hajlandó nekem annyit mondani, hogy csá.. Bosszúból én is keresek magamnak valakit, tudom is hogy kit, és legalább én is hadd érezzem jól magam egy olyan sráccal, aki teljesen az ellentéte Dózsa Petikének...-.-" Sohasohadesoha nem akarok róla tudni többet.. Nem akarom sohatöbbet látni a drogos fejét... A drog tette tönkre a szerelmünket.. Nem sajnálom már, hogy így alakult... Mert nekem legalább tiszta a lelkiismeretem.. És én midnent megtettem értünk, érte.. Majd elmúlik a fájdalom is, és könnyebb lesz egy pár napon belül.. Mert már megszoktam az érzést, nem is sírtam, és büszke vagyok magamra, hogy erős vagyok, és a sarkamra tudok állni.. Dehát muszáj, különben egy suttyó depressziós lotyó lennék.. Engem holmi Dózsa Peti nem fog kicsinálni mégegyszer.. Nem fogom hagyni.. Fáj, de vége van.. Örökre...

Beforratlan sebekkel ébredek..

Minden napom jó... Minden nap jól érzem magam, jókedvű vagyok, és élek, ahogy csak bírok... De ezek csak a napom reggeltől addig tartanak, amíg haza nem érek.. Itthon már lekerül az álarc rólam... Egyedül saját magamnak nem játszom meg magam.. Amikor magamra maradok a kis lakásban, ahol minden Ő, akkor eszembe jut minden, és vérzik a szívem.. Minden nap azt várom, hogy talán becsenget... Hiába tette pokollá az életem, nem tudom gyűlölni, és abban reménykedem, hogy visszajön hozzám, és átölel, és megcsókol, és azt mondja, hogy örökre velem akar maradni, és nem akar mégegyszer elveszíteni... És ekkor mindig az jut az eszembe, hogy mondta már ezt párszor, és már nem lehet neki elhinni ezt... De a hiúságomnak annyira jól esne.. Nem megy nélküle.. Hiába történt minden rossz, hiába minden hazug szó, csak Őt szeretem, és csak vele tudnék boldog lenni... Sose leszek már boldog?? Mikor lesz vége ennek a rémálomnak?? Hogy lehet egy ember olyan, mint én... Miért nem tudom elfelejteni?? Miért nem vagyok olyan, mint Ő?? Miért nem tudok mással együtt lenni, aki szeret is?? Miért kell nekem az elviselhetetlen, viszonzatlan, fájdalmas szerelem és sóvárgás?? Miért nem lehet itt velem örökké, minden percben?? Csak akkor nyugodnék meg, és lennék boldog... A terveink miért nem valósultak meg?? Én csak arra vágyom már... Annyira haza akarok menni.. Hiányzik a családja, ahol szerettek is.. Ahol szeretet vett körül mindig... Ahol Ő ott volt mindig... Miért nem mehetünk vissza arra az időszakra, amikor még csak ismerkedtünk?? Nem tudom, hogy megváltoztatnék-e valamit.. Nem hiszem.. Mert ez a szerelem, hiába alakult így, akkor is életem legboldogabb időszaka volt.. Csak már nem tudom, hogy igaz volt-e egyáltalán... Miért nem ébredhetek fel mellette egy reggelen, és mondaná, hogy ez csak álom volt kicsim.. Miért kaptam gyűrűt?? Minek kellett?? Semmi jelentősége nem volt számára ezek szerint.. Én voltam az első lány, akit bemutatott a családjának.. Minden hiába?? Semmi nem olyan már mint volt... Szivesebben lennék inkább ugyanaz a drogos picsa, aki voltam előtte.. Mert akkor zavartan, de legalább éltem, és nem volt ki miatt szenvednem, csak éltem bele a világba.. És miután az életemre tört, nem volt megállás.. Először az egekig emelt, aztán a pokolra jutottam... Minden éjjel nem tudok elaludni, mert gondolkozom, felidézem az emlékeinket, elképzelem, milyen lenne ha itt lenne velem.. Ő a hátterem a telefonomon, minden nap 20-szor megnézem a képeit.. Legalább így lássam az arcát.. Annyira hiányzik az a kis mosolygós arc, ahogy rám néz, ahogy szorosan megölel, és azt mondja szeretlek.. Ő a mindenem, képtelen vagyok nélküle élni, képtelen vagyok nélküle elképzelni az életem.. Most csak élek a világba, majd leérettségizem valahogy, és azután is lesz valahogy.. Nem igazán érdekel... Nem tudok rágondolni.. Mert volt egy álmom, volt egy tervem, egy jövőképem, amit életem szerelmével képzeltem el.. És most minden romokban, nem tudok felállni.. Hiába vagyok erős, minden éjjel róla álmodom.. Vele kelek, vele fekszek.. Pillanatokra, amikor álmaimban együtt vagyunk, úgy tűnik valóság, és annyira jó.. Tudom, most is van egy másik barátnője.. Fáj is meg nem is.. Mert remélem, hogy legalább boldog, ha már velem nem volt az.. És mégis fáj, mert tudom, hogy mást ölel, mást csókol, másnak mondja: szeretlek.. Szeretem, elengedem.. Nem fogok könyörögni, béküljünk ki.. Pedig néha szívesen elmondanám neki, hogy őrülten hiányzik, és jöjjön ide.. De nincs bennem bátorság, félek a visszautasítástól.. Ezért sosem fogom tudtára adni az érzéseimet, és amúgy sem tudnám, mert még mindig nem elérhető sehol sem.. Elviselhetetlen ez az egész, nem értem, nem is fogom, mert nem kapok választ.. Néha úgy érzem van még remény, de mindig rá kell jöjjek, hogy csak üres reményeim vannak Vele kapcsolatban.. Csak szeretném azt hinni, hogy minden rendben lesz újra, mint régen, olyan boldogok leszünk.. Nekem az minden álmom minden éjjel, minden nap.. De sajnos hiába várok a semmire, mert a lelkem mélyén tudom, felesleges ez az egész.. Minden reggel a fájdalommal ébredek.. Elmúlhatna már ez a fájdalom, elmúlhatna már a sok sírás.. Örömkönnyeket akarok, boldogságot akarok.. Őt akarom.. Örökké...