2011. május 21., szombat
Toyfriend...
Minden rendben van.. Petit elfelejtettem Rajminak hála.. És már Petivel is jóban vagyunk, aminek örülök, és örülök, ha ő boldog.. Teljesen megbékéltem a gondolattal.. Viszont itt van Ő, aki segített nekem.. És most megint szenvednem kell egy olyan valaki miatt, aki nem érdemli meg.. Nagyon jó társra találtam benne, boldog voltam vele, és igazából az elején menekültem ebbe a "kapcsolatba".. Mert ez semminek nem nevezhető.. Találkoztunk, minden jó volt vele, az ölelése és a csókjai jól estek nekem.. És jó volt, hogy volt mellettem valaki.. És most is jó, hogy van, akinek eltudom mondani, ha bajom van.. Csak igazából eltelt 3 hét, és nem találkoztunk, és nekem hiányzik.. Nem is Ő hiányzik, csak hogy valaki foglalkozzon velem, hogy szeressenek.. De mégis azt akarom, hogy ő legyen az.. Nem vagyok belé szerelmes, de kötődöm hozzá elég rendesen.. És amikor lemondja a talit, amit annyira vársz, egy világ dől össze benned.. És amikor megkérdezed, hogy érdemes-e ezt csinálni, megéri-e várni rá, hogy legyen valami, kitérő válaszokat kapsz, amiket én is szoktam adni olyanoknak, akiktől nem akarok semmit.. Én sokszor elmondtam, szexpartnere senkinek nem leszek.. És ennyi.. Amikor fontos dolgot kérdezel, és annyi a válasz, hogy megyek aludni, kicsit kibuksz.. Mert nem ezt várod, én se ezt várom.. Legalább csak annyit mondana, hogy bazdmeg ne várjál rá, keress magadnak mást.. De tudom, hogy nem akar elengedni, de nem is akar igazán.. Kettő között lebegünk már 2 hónapja.. És most jutottam el arra a pontra, hogy nekem ez nem elég.. Több kell, nem kell ilyen online kapcsolat.. IGAZI kapcsolat kell, kézzel fogható dolgok, és érzések.. Annyira úgy érzem, játszik velem.. Játszótársa nem leszek, ahogy más sem.. Nem tudom mit vár tőlem.. Neki lehet jó ez így, de nekem nagyon kevés.. Mert amikor van előtted más lehetőség, és nem tudsz dönteni, akkor szeretnéd tudni, hogy léphetsz-e tovább vagy sem.. De igazából azért nem merek "elköszönni" tőle, mert félek, vagyis azt hiszem még lehet valami ebből a játékból.. Sokáig jó volt ez így nekem, mert elvoltam, mert nem hiányzott.. Csak egyre jobban kezdem magam kihasználva érezni, ami nem jó.. És úgy érzem, eljutottunk arra a pontra, amikor már ismerjük egymást annyira, és bízunk egymásban annyira, hogy továbblépjünk egy következő szintre.. De lehet ő nem így látja.. Neki ez így kedves, mert nincs kötöttség, mégis vagyok.. De én nem fogok sem könyörögni, sem várni olyasvalamire, aminek nincs értelme.. Mert a helyzet egyre kilátástalanabb, a végén még beleszeretek, és nem lesz visszaút, és én azt nem akarom.. Nincs szükségem több fájdalomra, járt nekem abból már pont elég..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)